A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1934

Koch Lajos : Matlekovits Sándorné-Szuk Róza naplója (A Fővárosi Könyvtár Bq 927/38. sz. kézirata)

Matlekovits Sándorné — Szűk Róza gordonkamüvésznő naplója.

(A Fővárosi Könyvtár Bq 927/38. sz. kézirata.)

írta : Koch Lajos.

Az 1934. év folyamán a Fővárosi Könyvtár memoár-gyűjteménye igen értékes darabbal gyarapodott. Ez a mű Matlekovits Sándorné, szül. Szűk Róza, hazánk első gordonkaművésznőjének kéziratos naplója. Külsőleg /piros, egész bőrbe kötött könyv, kulccsal elzárható csattal (hisz annyi kedves női titok őrzője) s 370 lapoldalt tartalmaz. A nagyalakú könyv lapjai lexikonszerűen vannak ketté osztva, tehát tulajdonképen 740 oldal terjedelmű ; apró, gótikus gyöngybetűkkel teleírva, német nyelven, miután szerzője akkor még nem beszélt magyarul. A napló bár rövid ideig tartó, de sikerekben és küzdelmekben annál gazdagabb művészi pálya viszontagságait tárja szemünk elé. Az aránylag fiatal szerző korát meghazudtoló, élesszemű megfigyelő. Ami vele és környezetével történik, amit lát és megfigyel, azt oly pompás, gördülékeny stílusban adja elő, hogy a naplót olvasásakor alig bírjuk letenni. E naplót kettős tulajdonsága teszi igen becsessé : zenetörténeti, valamint kor- és helytörténeti vonatkozásai. Zenetörténeti szempontból azért fontos a napló, mert eltekintve attól, hogy egy világviszonylatban is nagynevű művésznő pályafutásával ismertet meg bennünket, megvilágítja a korabeli zenei viszonyokat és számos eddig ismeretlen zenetörténeti adat birtokába juttat ; másrészt kor- és helytörténeti vonatkozásaiban megismerjük az akkori pesti és budai életet, melynek a napló szerzője élénk szemlélője és megörökítője.

A napló 1858. március 7-én kezdődik, azon a napon, melyen a nem egészen 14 éves Szűk Róza először jelenik meg a hangversenydobogón a mai főkapitányság helyén levő »Európa«-szálló termében s 1866 december 31-én végződik, egy évvel előbb, mielőtt művészi pályájától visszavonul, illetve férjhez megy.

Mielőtt a napló tartalmának ismertetéséhez fognánk, kössünk ismeretséget a Szűk családdal, illetve annak néhány tagjával, kik tehetségükhöz mérten, kevés pénzért, sok lelkesedéssel és becsületes igyekezettel szolgálták a magyar zene ügyét az 1840—1890-es években.

A négy Szűk testvér — Lipót, András, Mátyás és György, kik egy időben voltak tagjai a Nemzeti Színház zenekarának — édesatyja Szászországból vándorolt be Magyarországba s Pesten telepedett le. A négy testvér közül ránk nézve Szűk Lipót, naplóírónk atyja, a legfontosabb. Szűk Lipót 1821-ben született Pesten s már kora ifjúságában a zenének szentelte magát. Gordonkát tanult s mint hangszerének kitűnő művelője, igen fiatalon szerződik a Nemzeti Színházhoz. Első ízben 1838. április 1-én lép a Nemzeti Színház kötelékébe (tehát csaknem Erkellel egy időben), de csak másfél évig marad, 1839. november 16-ig. Négy esztendei távoliét után, 1843. december 24-én szerződik ismét vissza s a színház tagja megszakítás nélkül, 1873. április 1-én történt nyugdíjaztatásáig. így Szűk