A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1934
Jajczay János : Császári követ fogadása Budán a török idők alatt, a Fővárosi Könyvtár egy vízfestményén
82 akik a Duna mindkét oldalán ide-oda száguldoztak, mint valami »szúnyogra]'«- Ezalatt a várból, a gellérthegyi »Plockhaus«-ból és Pestről erős díszlövéseket tettek, fütyülő golyóbissal lőttek salvét a követség hajói fölé. Különös nagy tisztelettel fogadták a császári követet. Néhány ezer kíváncsi ember várta őket. »Hál Istennek délelőtt 9 órakor a vár alatt a királyi istállóknál szerencsésen kikötöttünk« — olvassuk útleírónknál. Azután két főjanicsár érkezett és ezek az orátor urat a hajóról egy közelben felállított lugasba vezették, ahol azután a nagykövet helyetfoglalt. Majd Ali basa lovászmestere közeledett feléjük török előkelőségekkel és üdvözölte a budai basa nevében a követet, aki örül a szerencsés megérkezésnek és jó pihenést kíván a császáriaknak. Mindezt megköszönte a követ, majd egy fedett »filagóriába« invitálták az idegeneket, ahol asztalok álltak megterítve, ételekkel megrakva. A lugas melletti sátrakat, amelyeket janicsárok őriztek nagy függöny vette körül. »Majd a követ és kísérete, valamint a török előkelőségek ebédet ettek«. Másnap 30-án a követ úr udvarmestere és lovászmestere útján Ali basának ajándékot vitetett, amit ez udvariasan megköszönt. A rákövetkező napon a budai basa 35 gyönyörűen felszerszámozott paripát küldött a hajókhoz ; ezeken a követség audienciára indult. Elől az urak, majd a szolgák haladtak, míg a csoportot törökök vezették. Vagy egy fél órát az erődítésen kívül haladtak, míg végül a vár mellett egy kapun Ali basához kísérték őket. Már a hajóktól kezdve katonák sorfala között vonultak fel és sok ember nézte őket. Az udvaron belül muzulmán előkelőségek fogadták a követséget. A lépcsők előtt az orátort Ali basa lovászmestere lesegítette. Két előkelő török azután egy nagy szálába vezette a küldöttséget. Itt egy szép szőnyegekkel letakart emelvényen ült Ali basa. Szövettel bevont alacsony szék állt mellette. A basa egy pár lépést tett a közeledő követ felé és a maguk szokása szerint üdvözölve újra leült. A követ is helyet foglalt mellette, azonban a többi előkelőség, a kíséret tagjai, valamint a szolgák állva maradtak. A követ elsősorban a császár kegyes jóakaratát és üdvözletét tolmácsolta és átadta kísérőlevelét. Mindezt megköszönte a budai basa és az írást különös hódolata jeléül ajkával megérintette. A jelenlevők erre hangosan a békét éltették. Ezután a követet és az urakat hosszú köntösökkel amelyek hasonlók a magyar köpenyhez« ajándékozta meg a basa. »Gallérjuk nincs, arannyal és ezüsttel díszesek, különböző színű virágoktól hímesek«. A szolgaszemélyzet négy öl posztót kapott ajándékba. Ezek erre a basa kezét és köntösét úgy, amint az már ilyenkor szokásos, megcsókolták. Majd elbúcsúzott a követ s kíséretével együtt a bécsi kapun át hajóihoz tért vissza. Midőn lováról leszállt az orátor, az odarendelt katonák iidvlövéseket adtak le, a basa zenekara, trombitásai, fuvolásai és dobosai muzsikáltak. Később cigányok jöttek néhányan hegedűvel és húros hangszereikkel »more barbarico« játszottak, valamint a török császár haditetteit dicsőítve énekeltek. Ezek ezért pénzt kaptak ajándékul. Délután birkózók jöttek hajóikhoz, bírókra keltek egymással, végül földre teperték egymást. Ezeket is pénzzel ajándékoztuk meg. A birkózók feketebőrű emberek voltak — írja Wenner, akinek ez a mulatság igen tetszhetett, mert nagyon pontosan számol be róla — és csak kis nadrág volt rajtuk. Testüket olajjal zsírozták be, hogy ne tudják egymást könnyen megfogni. Aki a másik fölé került, az győzött. Június 2-án ismét audiencián volt a követ a basánál, aki a rákövetkező nap angol dogot ajándékozott Alinak. Június 6-án a követség a budai basánál ebéden volt, utána meg kutya-ökör viadalt néztek meg, amelyen az ebek agyonhajszolták az ökröket. A következő napon viszont a követ adott a törökök tiszteletére a hajón estélyt, amely után a Dunán és a pesti parton a budai basa gyö-
