A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1934
Jajczay János : Császári követ fogadása Budán a török idők alatt, a Fővárosi Könyvtár egy vízfestményén
Császári követ fogadása Budán a török idők alatt, a Fővárosi Könyvtár egy vízfestményén. Irta : dr. Jajczay János. Mint egy kétágú fogó, melyet az iszlám eleven ereje szorított össze, akarta a nyugati kultúrát összeroppantani a mohamedánság. Az első előrelökés a VII. században indult meg Mekka felől. A VIII. században már nyugaton is érezteti hatását, a mai Spanyolországban a félhold megveti lábát s a fanatikusok Allahot hívják segítségül. Az akkori fél világ évtizedek alatt kezükbe került s ha a Pire- neusok sziklafala s az ott sortálló kereszténység nem tartóztatja fel őket, úgy ez az irtózatos erejű áradat elpusztítja az európai kultúrát. A mindent elsöprő előretörés mégegyszer, századok múlva megismétlődik, csakhogy most nem nyugaton, hanem délkelet felől, a Balkánon át hömpölyög az ár Középeurópába, ahol nem mint az első esetben elsősorban egy hegyláncon, hanem egy húsból-vérből épített falon törik meg a rettegett, megállíthatatlannak tartott, ősi erejű barbár tömeg. Az emberből épített gát a magyarság volt. Ha az európai délnyugati és délkeleti támadás időben egymáshoz közelebb indul meg, úgy a fogó bezárul és a kereszténységnek minden bizonnyal befellegzett volna. Az első térszerzés nyugaton vitalitással telibb volt. A puszta hódításon túl,, mert hittel teljesebb, nemesebb a folyamat, a maguk módján kultúrát akartak létesíteni. A bennünket ért csapás annak ellenére, hogy hosszú ideig tartott mégis a jelek szerint provizórikus jellegű megszállás, mert a hódítók a hódításban, de önmagukban sem hittek s nem plántáltak ide kultúrát, vagy bárminő maradandót. Raboltak, pusztítottak, mintha nem tartották volna a befektetést rentábilisnak. Jellegzetes erre Buda helyzete, ahol a harácsoló tisztviselők sáskaraja legtöbbször mindent letarol, és közöttük alig akad olyan kivétel, mint amilyen Szokoli Musz- tafa basa lehetett. Figyeljük meg pl. a budai török időbeli építkezéseket. Legfeljebb a falakat ha megerősítették, fürdőt létesítettek és mecsetet építettek, illetve ezirányú ténykedésük legtöbbször a régi templomoknak mecsetté való átalakítására szorítkozott. Már 1573-ban Gerlach István azt mondja, hogy a törökök semmit sem restaurálnak, semmi újat nem építenek. A pusztulást illusztráló kép, amely a későbbi leírásokban szemünk elé tárul, még szomorúbb. Építkezéseikről csak annyit jegyzünk meg : alig hogy kitették lábukat, másfélszázados ittlétüket az első szellő nyomtalanul elfújta. A fürdők kivételével egyébként ideiglenes jellegű, sokszor fából fabrikált, legtöbbször jelentéktelen épületeiket éppen úgy mint intézményeiket alig tudjuk rekonstruálni. A Balkán félsziget felőli ozmán támadás a nyugati, a Pireneusi félsziget felőli intenzív előnyomulásnál hevesebbnek indult és az egész, akkor már művelt reneszánsz világot pusztulással fenyegette. A török térfoglalás tulajdonkép nem
