A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1934
A Fővárosi Könyvtár 28. évi jelentése az 1934. évről
6 E statisztika szerint az utolsó húsz évben használhatatlanná vált s kiselejtezett kötetek összes száma 72.525, vagyis több, mint amennyi a fiókok egész könyv- állománya 1924 elején. Ez más szóval annyit jelent, hogy a fiókok mai könyvállománya nem haladja meg az utolsó tizenegy évben beszerzett kötetek számát. Tekintettel arra, hogy az adatot jelentékenyen befolyásolta az a körülmény, hogy 1922-től kezdve a könyvbeszerzés erős emelkedést mutat, még mindig optimisták maradunk, ha a fiókok mindenkori könyvállományát átlagban az utolsó tíz év beszerzéseinek összegében állapítjuk meg. Ez esetben azonban nagyon szomorú következtetést kell levonnunk a fiókkönyvtárak jövőjére vonatkozóan. Feltételezve ugyanis, hogy a könyvbeszerzés a következő tíz évben is az 1934. év nívóján marad, 1944-ben a mai 222.000-rel szemben mindössze kereken 78.000 kötet lesz a fiókok egész könyvállománya. Hogyan fogja akkor a könyvtár majdnem harmadára zsugorodott fiókkönyv- anyagával a közönség igényeit kielégíteni, el sem tudjuk képzelni. Ha számszerűség tekintetében nem is, a könyvanyag belső értéke szempontjából ugyanilyen vagy még rosszabb lesz a sorsa a központi tudományos könyvtárnak is. A háború befejezése óta példátlan gonddal, szisztematikusan összegyűjtött könyvanyagunk, amellyel ma használhatóság tekintetében világviszonylatban is messze felette állunk a hasonló kötetszámmal rendelkező könyvtáraknak, tíz év múlva nagyrészt csak tudomány- történeti jelentőséggel fog bírni. Az aktuális problémákkal foglalkozó kutatók számára a könyvtár hasznavehetősége — ugyancsak optimista becsléssel — szintén az utolsó tíz év beszerzéseinek mennyiségével és minőségével áll egyenes arányban. Ahhoz, hogy hazai és nemzetközi viszonylatban nehéz munkával kiverekedett előkelő helyzetünket továbbra is megtarthassuk, a mai könyvtermelési viszonyokat tekintetbe véve, — feltételezvén a könyvanyag kiválogatásában az eddigi gondosságot — ma legalább 50%-kal nagyobb dotációra volna szükségünk, mint amennyi a könyvtár legmagasabb könyvbeszerzési hitele volt azelőtt öt esztendővel. Ezzel szemben ma az akkori dotációnak mindössze 42‘77%-a, s a tényleges szükségletnek mindössze 28'51%-a áll rendelkezésünkre. Ily körülmények közt komoly könyvtárpolitikát csinálni s igazán hasznavehető könyvtárat fenntartani lehetetlenség. A gyászos viszonyokra jellemző a könyvtár forgalmának az utolsó három évben egyre fokozódó visszaesése. 1932-ben még 1,150.244 kötetet adtunk olvasóink kezébe, 1933-ban e szám 1,115.438-ra esett s a jelentés évében mindössze 1,048.238 kötetről számol be statisztikánk. Jól tudjuk, hogy a könyvforgalomnak csak egyik összetevője a könyvállomány alakulása, de kétségtelenül legjelentékenyebb tényezője. Az olvasó — akár szépirodalmi, akár tudományos — érdeklődése elsősorban magától értetődően a legújabban megjelent irodalomra irányul s ahol ezt az igényét nem elégítheti ki, onnan lassan-lassan elmarad. Ezért esik vissza a könyvtár forgalma ugyanakkor, amikor a drága magánkölcsönkönyvtárak rohamosan szaporodnak. Ezekből az adatokból világosan kitűnik, hogy az évek óta tartó költségelvonás a Fővárosi Könyvtárat létalapjaiban támadta meg. Csöppet sem túlozunk, amikor e
