A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1934
Koch Lajos : Matlekovits Sándorné-Szuk Róza naplója (A Fővárosi Könyvtár Bq 927/38. sz. kézirata)
100 hónappal később, december 23-án, a Nemzeti Színházban »a Lipótvárosi templom építési alapja, a pesti ev. hitvallású főiskola és a Nemzeti Színházi színészsegélyző pénztár javára« tartott hangversenyen lépett fel, melyen atyja »Szerb fantáziá«-ját adta elő nagy sikerrel. 1865-ben március 19-én volt Volkmann Róbert szerzői hangversenye a Nemzeti Múzeum dísztermében. Ezen a hangversenyen Szűk Róza Volkmann gordonkaversenyét játszotta, mely ezúttal került először Pesten előadásra. Volkmann maga tanította be neki a nehéz művet s Róza nagyon félt az előadástól, mert a kritikusok eddig minden alkalommal kemény szavakkal bírálták meg a művet, midőn azt Popper Dávid Lipcsében és Schlesinger Károly Bécsben előadták. így történt ezúttal is. Az akkori nagy lapok (Pesti Napló, Zenészeti lapok, Pester Lloyd) bírálatai megegyeznek abban, hogy a mű számos szépsége dacára sem tartozik Volkmann legjobb művei közé s nem bír az eredetiség azon határozott jellegével, melyet a közönség Volkmann művészeténél megszokott. A Zenészeti lapok kifogásolja, hogy az egész mű eggyé folyik össze (Volkmann ugyanis a hármas tagozódás dacára egy tételben játszatja) s megállapítja, hogy »az eszmei meddőség s költői inspiráció hiányáért a virtuózi futamok s hatásra alapított frázisok nem kárpótolnak«. (Ma persze nem ilyen szemmel nézzük a művet.) A kritikusok ellenben rendkívül dicsérik Szűk Róza előadását, ki nagy szorgalommal tanulta be a nehéz versenydarabot. Néhány nap múlva, március 26-án, fellép az arisztokraták által a Nemzeti Színházban az »Erdélyi szükölködők javára« rendezett előadáson. Ezen műkedvelő előadáson színdarabot és élőképeket adtak elő s szereplői mágnások voltak, Orczy-Gyürky Sarolta bárónő, Zichy Nándorné, Károlyi István, Nádasdy Ferenc grófok, Szentkirályi Albert és gróf Wenckheim Frigyes ; a zenei részben Carina Anna a Báthori Máriából énekelt, Szűk Róza pedig Dubez Péter, a Nemzeti Színház hárfása kíséretével Schubert »Ave Maria«-ját és Batta »Oh dites-lui«-ját adta elő. A hangversenyt megelőző próbákat Radnótfáy intendáns szobájában tartották, melyeken Andrássy Gyula gróf is résztvett, kinek Szűk Rózát itt bemutatták. 1865. augusztus havában játszódtak le Pesten azok a zenei ünnepélyek, melyeket a Nemzeti Zenede 25 éves fennállása alkalmával rendeztek s amelyeknek egyik főszereplője Liszt Ferenc volt. Liszt tiszteletére Schwendtner Mihály apát, kinél Liszt lakott, a belvárosi plébánián két estélyt rendezett, melyeken válogatott művészi és műkedvelői közönség gyűlt egybe. Ez a két estély augusztus 25-én és 30-án volt. Az első estélyen Reményi, Plotényi Nándor, Spiller Adolf és Szűk Lipót előadták Beethoven F-dur (op. 59.) vonósnégyesét, Szűk Róza pedig a »Souvenir de Spaa«-t. Ezen az estélyen hallotta Liszt először játszani Szűk Rózát s el volt tőle ragadtatva. A második estélyen Róza előadta Schubert »Litánia-«ját. Ez alkalommal Hans von Bülow-val, aki a pesti hangversenyekre eljött, el kellett volna játszania Beethoven A-dur gordonkaszonátáját. Ez a szám azonban Bülow szeszélyeskedése miatt elmaradt. (A naplóban Szűk Róza e két estély idejét tévesen október hónapra teszi, ezek a valóságban a fentjelzett időpontban voltak.) 1866-ban, a napló utolsó évében, Szűk Róza Pesten nem hangversenyzett. A letárgyalt hangversenyekről szóló híradásokból és azok kritikáiból láttuk, hogy Szűk Róza nemcsak az első magyar gordonkaművésznő volt, hanem világ- viszonylatban is nagy művésze volt hangszerének. Szűk Lipót és leánya mindenesetre okosan tették, hogy nem a zongorajáték kitaposott ösvényére léptek, bár Róza tehetséges zongorázó is volt, hanem a női fizikumnak egyáltalán nem megfelelő gordonkajáték felé irányították figyelmüket. A kísérlet mindenképen újszerű és merész volt. A leányka gyorsan halad elő hangszerének megtanulásában, szorgalma, tehetsége és főként nagy muzikalitása segítik őt ebben. Csak néhányszor lép
