A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1933
Kelényi B. Ottó : Budai impresszumos nyomtatványok
40 a másik után, alázatosan meghajolva felfuvalkodottsága előtt. Ezt a baglyot török nyelven Mahometnek nevezik. Aki 25 évig pompázott a sötétségben, most előrepül a napvilágra és egy ágra telepszik, előtérbe, hogy a madarak királyává kiáltsák ki. Mindennémű szárnyas összegyűl. Elől lépked a velencei szarka . .. A szarka anélkül, hogy sokat csörögne, így kiált: »Guerre, guerre« (háború, háború) és jókorát belecsíp a bagoly farkába, úgyhogy a szmirnai tollai kihullanak. Az egyik madár (mosse) leül a bagoly mellé és olyan kékre csípi, mint egy palatábla. Ez 3000 török kakastoll elvesztését jelentette. A másik madár (swaluwtje) is csipkelődzést játszik és a dicsőnek úgy a vékonyába harap, hogy Moldova kiszakad. A holland madár anélkül, hogy sokat kiabálna, úgy belevág az összecsipkedett bagoly balszárnyába, hogy az szárny nélkül maradt függve. A perzsa fácán is felemeli csőrét és kitépi babilóniai farktollát. A liba a francia kakassal szintén kihúz egy csomó tollat a szárnyaiból. A sas, a madarak királya, a hattyúval és a karvallyal megtámadják az én piperkőc úrfimat és a karmaikkal oly irgalmatlanul ellátják, hogy asszonymódra sírni kezd. Széttépik szép vasárnapi ruháját. Erre Székesfehérvár, Várad és Kanizsa ostrom alá kerül. A kis bagoly fúj, amennyire csak tud, fénylő szemekkel figyel és jobb szeretne egy odúban ülni. Segítségül hívja a bőregeret és a kuvikkot (amelyeket a madárcsapatok szétűztek és elüldöztek). Végül a hatalmas számú hadsereg megostromolja a nagy baglyot. Itt egy lökést kap, ott egy rúgást, aztán csípés éri, tíz vagy húsz. Továbbá elveszti a szemeit, úgyhogy a szemüvegek ura Oculus sem segíthet többé : Anyaszült meztelenre koppasztják, azután kizavarják, úgyhogy a magas porta elhallgat. A madarak dőzsölnek, a vért kiszívják és az elnémított az ágról hirtelen a földre hull.« *) A magyar irodalomban a prognosztikonok műfaját csak a naptárirodalommal hasonlíthatjuk össze. A magyarországi naptárak azonban csak meteorológiai meghatározásokra szorítkoznak, mint amilyenek a Neubarth Kristóf és János által írt ú. n. lőcsei kalendáriumok, vagy a Frölich Dávid és Debreczeni S. Gáspár által szerkesztett kalendáriumok. A Tasi Gáspár által 1626-ban Esterházy Miklósné grófnénak ajánlott »Lelki kalendárium«, amely az év minden napjára elmélkedési tételeket foglal magában, természetesen nem tartozik a jövendőmondás körébe. Már az Erfurtból Nagyszebenbe jött Hübner Izrael foglalkozott a csillagjóslással és 1666-ra megjósolta a világ végét is, de munkája tisztán asztrologikus jellegű.24) A »Jetcző Könyvetske« tartalmához hasonló műre azonban irodalmunkban nem találunk és így joggal kételkedhetünk annak hazai eredetében. Térjünk most már át a nyomtatvány impresszumára. Az impresszum szövege : »Gedrukt tot Buda, in de Hungersche Taale, By Hans Bergstein, uyt des Autheurs eyigen schritten Vertaalt door Tacitus Ignoramus, 0. P. P.« Ez a szöveg szerintünk csak az állítólagos magyarnyelvű nyomtatványnak mondja meg nyomdai helyét és műhelyét, a holland nyelvű nyomtatványról azonban csak azt állítja, hogy azt Tacitus Ignoramus 0. P. P. fordította. Buda általános viszonyainak ismeretében, valamint a »Machometische Klag-Schrift« c. nyomtatványról mondottak alapján biztosnak vehetjük, hogy egy Bergstein nevű nyomdász nem volt soha Budán, legkevésbbé az 1688-ik évben. Ami a Tacitus Ignoramus nevet illeti, ezt még álnévnek se nevezhetjük, nem is szólva arról, hogy az álnévlexikonok ily nevet nem ismernek. Az Ignoramus jelzővel véleményünk szerint a nyomdász is azt akarta jelezni, hogy állítása koholmány, amelyet így tulajdonképen megcáfolni sem lehet. A »Jetcző Könyvetske« címlapjának és szövegének nyomdai típusai különben nagyon ismerősek. Ha a Haarlemben kiadott »Hollandse Mercurius« címlapjának *) A holland szövegből való fordítást Gáborszabóné Kováts Mária úrnő, könyvtári tisztviselő végezte.
