A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1933
Kelényi B. Ottó : Budai impresszumos nyomtatványok
35 kurucainak szétzüllő maradékát, Erdély önállóságának megszűnését és az abszolút királyi hatalom berendezkedését. A »Mahometische Klagschrift« hangjához hasonló irodalmi termékkel nálunk nem találkozunk és így igen közeli az a feltevés, hogy e mű nálunk nem keletkezhetett. De állításunknak főként tipográfiái szempontból közvetlen alapot is tudunk adni. Hogy a nyomtatvány 1688-ban Budán nem készülhetett, arra már abból is következtethetünk, hogy a fentebb említett Heyll Quirinus állítólagos nyomdász csak 1689-ben nyújtotta be az udvari kamarához folyamodványát, amely őt 1690-ben értesítette az elutasító végzésről. Teljesen valószínűtlen tehát, hogy Heyll a császárhoz intézett folyamodványa és a működési engedély elnyerése előtt 1688-ban telepedett volna meg a szétrombolt Budán. A nyomtatvány impresz- szumából különben ez nem is következik. Az impresszum ugyanis nincs évszámmal ellátva és csak a szövegben látható az 1688. év. Ballagi Heyll kérvényét ismertetve, őt würzburgi nyomdásznak mondja, noha erről a Takáts és Gárdonyi által ismertetett iratokban nincs szó. Heyll származási helyének megállapítása érdekében a würzburgi egyetemi könyvtárhoz és városi levéltárhoz, továbbá a császári rendelet keltezésének helyéből kiindulva, az augsburgi Staats-, Kreis- u. Stadtbibliothek- hez és a városi levéltárhoz is fordultunk. Mindeme intézetektől azonban azt a választ kaptuk, hogy Heyll nevét a würzburgi nyomdászat történetében nem ismerik.14) A würtzburgi Bayerisches Staatsarchiv szíves közlése alapján azonban mégis sikerült Heyll würtzburgi működéséről néhány adatot szereznünk. A würtzburgi Ratsprotocoll az 1687. év augusztus 25-ről 54. és 359. szám alatt ugyanis a városi adószedőknek a tanácshoz intézett kérdését közli Heyll könyvkereskedő adóügye tárgyában. A kérdés úgy szólt, hogy vájjon Heyll Quirinus itteni új könyvkereskedőre vessenek-e ki adót? Heyll ugyanis 1684-ben különös fejedelmi kegy folytán (ex speciali gratia celsissimi) élvezett hároméves adómentessége a folyó év februárjában lejárt. A tanácsi határozat úgy szólt, hogy mivel Jakob Herz würtzburgi könyvkereskedőt, aki emellett nyomdát is vezet, 15 forint adóval terhelték meg, ennek alapján Heyll könyvkereskedő 10 forint adót fizessen. Ezek szerint Heyll legalábbis 1687-ben könyvkereskedő volt és semmi adat nincs arra, hogy 1689-ben már nyomdája is lett volna. Ezek után Heyll folyamodványában az új, felszerelt könyvnyomdájáról közölt állítását inkább szándéknak, mint valóságnak tartjuk. A nyomtatvány impresszumának szövege szerintünk leginkább azt bizonyítja, hogy költött nyomdahellyel van dolgunk. A »Teutsche Truckerey« kifejezés mellett feltételezhető volna, hogy volt Budának esetleg egy más nyomdája is. De ha — mint Ballagi állítja — Heyll budai könyvnyomdász lett volna, nem alkalmazta-e volna a nyomtatványon a »Hofdruckerei« díszes címet, amelyet a császári végzésben közölt erkölcsi támogatás alapján bizonyára használhatott volna. A kétlapos nyomtatvány tipográfiái sajátságait kutatva, feltűnt, hogy az eredeti kötésben levő kolligátum impresszummal ellátott nyomtatványainak túlnyomó része augsburgi, négy nyomtatvány pedig 1681. és 1697. között Jacob Kopmayr műhelyéből került ki. A nyomtatványok címlapjai ugyan más-más típussal készültek és a budai impresszummal ellátott nyomtatvány címlapján használt betűk a többi címlapok betűtípusaitól teljesen eltérőek, viszont a szövegekben alkalmazott betűtípusok között feltűnő hasonlóságot állapíthatunk meg. Csak a nagyobb terjedelmű nyomtatványok vannak különböző típusokkal szedve, annak jeléül, hogy a nyomda nem rendelkezett nagy betűkészlettel. Ez a hasonlóság különösen a »Cometa Disparens, Das ist: Gründlicher Bericht von dem fernem 3*
