A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1933
Kelényi B. Ottó : Budai impresszumos nyomtatványok
Budai ímpresszumos nyomtatványok. 1688-1708. írta: Kelényi B. Ottó könyvtáros. Az első magyar összefoglaló nyomdatörténeti mű1) már megállapítja, hogy Budán a török kiűzése után az első nyomdát Länderer János Sebestyén alapította 1724-ben. A budai nyomdászat kezdeteinek adatai szakirodalmunkban azóta is változatlanul szerepelnek, mert — az egyetlen, az utóbbi években elhangzott, de kellően nem bizonyított és meg nem cáfolt állítástól eltekintve — nem került elő bizonyíték, amely a Landerer-nyomda alapítását megelőző időben egy más nyomda fennállását igazolta volna. Arról azonban van tudomásunk, hogy 1689-ben akadt vállalkozó Németországban, aki Budát alkalmas helynek tartotta nyomda alapítására. A kérdés genetikus és történeti oldalának teljes megismerése céljából ismertetjük e vállalkozást, annál is inkább, mivel tárgyalásunk folyamán többször kell reá hivatkoznunk. Takáts Sándor már 1905-ben közölte2) a bécsi közös pénzügyi levéltár iratai alapján, hogy Heyll Quirinus német birodalmi könyvnyomtató 1689-ben I. Lipóthoz intézett folyamodványában azt a tervet terjesztette elő, hogy teljesen új könyvnyomdájával és egész személyzetével Budára költözik. Folyamodványában elmondja, hogy egyházi és világi jóakarói, elsősorban pedig sógora: Frantz Bernhardin von Buchinger budai hadnagy arra buzdították, hogy újonnan vásárolt s többnyelvű nyomdáját Budán állítsa fel. Heyll folyamodványában azzal a megjegyzéssel találkozunk, hogy Budán nyomda hiányában az ifjúság tanulatlanul nő fel és így a nyomda működése az ifjúságra is nagy haszonnal járna. De az idegenek is szívesebben telepednének le az országban, ha a nyomda útján híre menne Magyarország gazdagságának. Azon az alapon, hogy a fejedelmek a nyomdákat különböző kiváltságokkal és kegyekkel szokták felruházni, vállalatához évi 200 tallér támogatást kér. E támogatás ellenében kötelezi magát, hogy latin, német és magyar nyelven Magyarország ismertetését tárgyaló munkát ad ki nagy ívrét alakban, amelyet a magyarországi várakról és városokról készült rézmetszetekkel kíván díszíteni. A folyamodványhoz csatolt indokolásban azt is olvassuk, hogy hazai könyvnyomdák hiányában Magyarországból más országokba viszik a pénzt könyvekért. Német birodalmi könyvkötők mindenüket eladva készülnek Magyarországra költözni és egy papírmalomtulajdonos is vele szándékozik menni az országba. Ezek mind szaporítanák az előfizető polgárok számát. A javaslat az udvari kamara elé került, amely 1689 novemberében a budai kamaraigazgatóságtól kért véleményt. A kamara leiratában kijelenti, hogy Magyar- ország ismertetését még nem tartja időszerűnek, pénzt pedig a nagy haditerhek miatt egyáltalán nem adhat. A kamarai igazgatóság ilyen értelemben adta meg a választ, de rámutatott arra is, hogy a vállalkozás nagyon hasznos volna. A jelentés
