A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1932
Koch Lajos: Brahms Magyarországon
72 megszakítja a koncertáló klarinét, mely a főszólamot átveszi a vonóshangszerek tremolójától kísérve. Egy darab pusztai hangulat ez s az egyszer Brahms átveszi a cigányos előadási modort az improvizált h-moll részben. Rövid b-moll modulációval újra fellépteti a h-dur kantilénát s a végén egy fájdalmas visszapillantással a régi pusztai hangulatra zárja le a tételt. Hasonlóképen magyaros a harmadik tétel rövid Andantéja után következő moll-scherzó, Presto non assai, ma con sentimento. A finoman lüktető, gyors csárdásszerű scherzót a visszatérő Andante fejezi be. Egyébként érdekes megfigyelni, hogy az Andante témából hogyan alakítja a Presto témáját. A kettő tudniillik ugyanaz. Ez a tematikus munka legnagyobb művészete. A mű utolsó tétele egy rövid témára írott öt variáció, melynek végén némi utalással az egész műre hosszabb coda zárja le a gyönyörű alkotást. Aránylag kevés magyar motívum van Brahms nagy zenekari műveiben. így szimfóniái közül csupán a másodikban (d-dur) találunk magyar témát. E mű 1878- ból való, melyet szeretnek Brahms pastorale szimfóniájának nevezni s nem is egészen jogtalanul, mert a mű alapgondolatából napsugaras boldogság és csöndes vidámság árad. A szimfónia scherzójában és fináléjában vannak magyaros motívumok. De míg a scherzo második témájában még csak érint magyar motívumokat, addig a fináléban már teljesen magyar talajon áll. Vidám jókedv, Brahmsnál ritkaság, vonul végig e tételen, melynek témáin a Haydn hatás rögtön felismerhető, természetesen modern és Brahms-féle feldolgozásban. Hasonlóképen magyaros hangulatúak a két zongoraverseny és a hegedűverseny utolsó tételei. A zongora- versenyek, d-moll (1861) és b-dur (1882), tulajdonképen nem is versenyművek, hanem szimfóniák, melyekben zongora is szerepel. A d-moll zongoraverseny utolsó tétele dacos, önérzetes csárdástémájú rondò. Erőteljes lendülete miatt igen hatásos mű. A szépen feldolgozott magyaros főtéma után egy erőteljes fugatot hoz, majd ismét a főtémát adja felfokozva, melyet hirtelen megszakít egy szellemesen felépített kadenciával, majd egy hosszabb kodával zárul a tétel. A b-dur zongora- versenynek szintén rondóformájú utolsó tétele az egész mű koronája. Magyaros népi motívumok vannak feldolgozva benne, jókedv csendül ki belőle. Szerkezetének egyszerűsége és játszi könnyedség mellett azonban majdnem teljesíthetetlen követelmények elé állítja a zongoristát. A d-dur hegedűverseny (op. 77., 1879-ből) rondója szintén magyaros. Ma a hegedűirodalomban három egyenrangú versenyművet ismerünk : Beethoven d-dur, Mendelssohn e-moll és Brahms d-dur hegedű- versenyét. A rondo az erősen ritmikus főtémával kezdődik, mellyel szembeállít egy pontozott oktávatémát. E tételben megcsodálhatjuk Brahms rendkívül dallambeli és ritmikai alakítóképességét. Ebben a magyaros rondóban mintha csak nagy magyar barátját, Joachimot, kinek a művet ajánlotta, akarta volna megtisztelni. Az egész tételen rendkívül szellemes, könnyed humor vonul végig. Brahms vokális művei közül csak néhányat találunk magyaros motívummal. Itt mindjárt az elején kell egy tévedésre alkalmat adó félreértést eloszlatnunk. Az opus 46. második számának címe : Magyarisch. A megzenésített költemény Daumer a következőkben tárgyalandó »Polydora« című anthológiájából van átvéve, de a dal címén kívül semmiféle magyaros vonatkozás nincs benne. Szerelmi dal- keringők op. 52. zongorára négykézre és négyszólamú énekre, 1869-ből valók. Daumer Georg Friedrich (1800—1875) német költő »Polydora« című 1855-ben megjelent kétkötetes anthológiájából vette a szövegeket Brahms. Az 1860-as évek elején ismerkedett meg Brahms Daumer anthológiájával, mely valóságos forrásává lett megzenésítendő költeményeinek. Brahmsnak jól megfelelt Daumer pesszimisztikus lírája és sok versét megzenésítette. Brahms 207 dalából 54-nek versszövege van Daumertől, tehát dalköltészetének több mint egynegyed része. A Szerelmi dal-
