A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1932
Kelényi B. Ottó : Erhard Schön magyar vonatkozású metszetei
36 Springinklee a művészi alakítás űj formáihoz való alkalmazkodásának az 1522-ből származó Bachánsnőjén (Bacliantin) tanújelét adta, Schön viszonya régi mesteréhez megváltozott. A művészi tárgyválasztásban történt változásokkal egyidőben ugyanis Springinklee közvetlen, a személyes érintkezés által kialakult hatása Schönre hirtelen eltűnt és csak az ornamentikában szemlélhető még egy ideig. Schön ettől az időtől kezdve új művészi látásra kényszerült. Innen van, hogy valami kialakulatlanság, a kimondottan individuális vonások melletti átmeneti ingadozás jellemzi stílusát körülbelül 1529-ig. A gyors alkotások sorozata és a bennük szemlélhető mozgalmasság, az ábrázolt tárgyak sokasága következtében az új típusok számának gyors emelkedése, főjellemvonása Schön önmagát tanító- karakterizáló művészetének. Schön új stílusának telivér közvetítője gyanánt szerepelhetnek azok a vázlatszerű címmetszetek, amelyeket 1524-ben Hans Sachs két párbeszédéhez9) (Prosagespräche) és az a kép, amelyet Diephold Peringer Sermonjához10) ugyanebben az évben készített. Ehhez tartozik még Hans Sachsnak az Okos és ostoba ember háza (Das Hauss des Weysen und das Haus des unweysen mens)11) c. röplapjához készített metszet. Rövid időközökben következnek ezután a Különbség a szerzetes és a keresztény között12) (Vnter- scheyd eines Mönchs vnd eines Christen), a nagy méretű Harc az evangéliumi nép és a római klérus között13) (Schlacht zwischen den evangelischen Volke und dem römischen Klerus) c. lapok, amelyeket még mások is követtek. 1527-ben azután megjelenik Schön e periódusának népszerű műve : A jövendölés a pápaságról14) (Eyn wunderliche Weyssagung von dem Babsttumb) c. 30 metszetből álló ismételten lenyomtatott sorozat Osiander előszavával és Sachs verseivel. Ezen alkotások címei is már élénken bizonyítják a megváltozott időket, amelyeknek szelleméhez Schön metszeteivel csatlakozott. Ezek a metszetek érzékeltetik egyszersmind leginkább Schön a huszas években kialakuló művészetének átlagstílusát. Ettől az átlagstílustól való eltérések, amelyek a mester képeit a Springinklee halálát követő években oly határozatlanná tették, részben visszamennek Schön ama szükségletére, hogy az elvesztett vezetést más mintaképhez való csatlakozással pótolja. Schön új mintaképét csakhamar megtalálta Hans Schäufelein személyében. Peypus 1524-ből származó Üjtestamentumában15) Schönnek a négy evangélistát ábrázoló képe a felfogásban már Hans Schäufelein hatását mutatja, Szent Pál képe pedig egyenesen Schäufelein után készült kópia. A Schäufeleinhez való csatlakozást a harmadik évtized utolsó éveiben új tájékozódás váltja fel. Ekkor következik be Niklas Störrel, a »Pseudo-Schön«-nel való közvetlen kapcsolata. Schön maga sem röstelli, hogy követőjétől tanuljon. A harmincas években keletkezett : A szegény üldözött bálványok panasza16) (Klagrede der armen verfolgten Götzen . . .) c. metszet főként az emberi alakok ábrázolásában, jellemző Pseudo-Schön vonásokat árul el. De legtöbbet köszönhet Schön ebben az időben Sebald Behamnak. Lehetséges, hogy a Behamhoz való csatlakozást Springinkleetől kapta örökségül. Sebald és testvére Barthel az akkori Nürnbergben az egyedüli rajzolók voltak, akik teljes alkotóerejükkel az új művészet talaján állottak. Sebaldnak stilisztikailag nincs múltja. 1525 körül Schön és Pseudo-Schön a Sebald-féle bibliakép-sorozat kiegészítésén dolgoznak. Beham és Schön kapcsolatának hatása a Peypus-féle Psalterium Schön által készített címlapján17) is érezhető ; Hans Sachs : A bor négy csodálatos tulajdonsága18) (Die vier wunderbaren eygenschafft des weins) című elbeszélő költeményéhez 1528-ban készült Schön-metszet pedig annyira Beham-szerű, hogy Sebald kópiájának is tartják. Az ismeretlen szerzőtől származó : Költemények a szász bányákról19) (Das sächsische Bergwerk) c. laphoz készült
