A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1931
A Fővárosi Könyvtár története
49 megfelelő költségvetés emeléséről szó sem lehetett, a költségvetés még a folyton növekvő drágasággal sem tartott lépést. A háború harmadik esztendejében a könyv- és anyagdrágulás azt eredményezte, hogy gyűjteményeinek gyarapodása terén stagnálás állott be, amelynek következményeit a könyvtár hosszú éveken át érezte. 1915-ben a könyvtár magára vállalta, hogy az Országos Hadsegélyző Bizottság keretében a sebesülteket és a harctéren küzdő katonákat válogatott jó olvasmánnyal lássa el. A jórészt társadalmi úton összegyűjtött könyvtömegek kiválogatásának, feldolgozásának és szétküldésének óriási munkáját Enyvvári Jenő látta el. Az amúgy is nehéz és egyre nehezedő időkben súlyos csapásként érte a könyvtárat megszervezőjének és első igazgatójának, Szabó Ervinnek korai halála, 1918 szeptember 29-én. Szabó utódja az átmeneti időben Madzsar József lett.akinekaStefánia- Szövetségbe való távozása után Braun Róbert, majd Dienes László, végre ismét Braun Róbert vette át a könyvtár vezetését. Az összeomlást követő zavaros napokban az újítótörekvésektől áthatott társadalmi szervezetek gyülekeztek a könyvtár falai között. A könyvtár termeibe bevonult a napi politika s a világnézetek harca megakasztotta a könyvtári munkát. A politikai szolgálatokat vállaló tisztviselőknek a könyvtári munkától való elvonása azonban nem jelentett olyan kárt, mint a bolseviki uralom idején a könyvtárnak új munkaerőkkel való túlságos elárasztása. A bolseviki könyvtárpolitika tervei bázisául a Fővárosi Könyvtárat szemelte ki mint olyat, amely a legmodernebb szervezettel a legnagyobb expanzív erőt egyesítette. Az egyéb ötletszerű rendelkezések sorában — amelyek végzetes hatását könyvtárunk természetesen minden rokonintézménynél közvetlenebbül érezte — talán a legnagyobb zavart az az elképzelés okozta, hogy a nagyobbarányú feladatok megvalósíthatósága egyedül a személyzet számától és a rendelkezésre adott anyagi eszközöktől függ. Ez elképzelés következtében a könyvtárnak a személyzete, amely a 625/1918. sz. rendelet alapján 36 tisztviselőből, 22 gyakornokból és 13 altisztből állott, máról-holnapra több, mint kétszeresére nőtt meg. 1919 augusztusában a kinevezett könyvtári alkalmazottak száma 155 fő volt s ezekhez járult a könyvtárosképző kurzus többszáz hallgatója, akik a szükséges könyvtártani gyakorlati ismeretek elsajátítása céljából a könyvtárba vezényeltettek. Hogy a politikai szempontok szerint kiválogatott félig képzett, vagy teljesen képzetlen, de annál nagyobb önérzettel fellépő s nem is mindig jóakaratú elemek minő zavarokat idéztek elő, az elképzelhető. Ebben a fejetlen áradatban csak néhány régi tisztviselő higgadtsága volt képes a rendet és vele a könyvtárat a végleges romlástól valahogy megóvni. A tanácsköztársaság bukása után a helyzet a könyvtárnál kétségbeejtőnek látszott. A könyvtári alkalmazottak egy része — romokat hagyván maga után — önként távozott, több tisztviselő ellen azonban fegyelmi eljárás indult. Ennek eredményekép 6 beválasztott tisztviselő — köztük a könyvtár egész vezetősége — elmozdíttatott állásából. A könyvtár új vezetője, majd 1921 óta igazgatója, Kremmer Dezső lett, akinek a szó szoros értelmében a romokból kellett új életre támasztania a Fővárosi Könyvtárat. A részben újjáalakított személyzet emberfeletti munkájával sikerült is a kétségbeejtő helyzeten úrrá lenni. A belső rend helyreállt s az újból munkaképessé tett könyvtárra való hivatkozással sikerült a munkaképesség anyagi feltételeit is biztosítani. 1923-tól keltezhetjük annak az új irányú könyvtárpolitikai programmnak megindítását, amely a Fővárosi Könyvtárat a mai egyetemes könyvtárrá fejlesztette. Ennek az egyetemes irányú könyvtárnak szervezési szabályzatát a belügyminisztertől és kultuszminisztertől is jóváhagyott 838/1925. kgy. sz. határozat 4
