A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1931

A Fővárosi Könyvtár története

48 Könyvtár.) Strausz Antalnak igen becses történeti és nyelvtudományi gyűjteménye mintegy 4000 kötettel, továbbá Kautz Gyulának 600 kötetes közgazdaságtani gyűjteménye szintén a könyvtárba került. Ezeket a vásárlásokat követte Hentaller Lajosnak szabadságharc idejéből származó mintegy 900 darabból álló könyv- és röpiratgyüjteménye, továbbá Bihari Károlynak 300 kötetes budapesti város­történeti anyaga, Dessewffy Lajosnak 1500 kötetes történelmi könyvtára, Schmall Lajosnak 1000 kötetes budapesti várostörténeti gyűjteménye és végre Hanuy Ferencnek ugyancsak 1000 kötetből álló egyháztörténeti könyvtára. Szabó Ervin 1914-ben, amikor a könyvtár működésének tizedik évét töl­tötte be, jogos bizalommal nézhetett a fejlődés eredményeire, amely a könyvtár jelentőségének emelkedésében, forgalmának nagyarányú megnövekedésében, sze­mélyzetének gyarapodásában és költségvetésének kiépítésében egyaránt meg­nyilvánult. Míg az 1903. évi könyvtári szabályrendelet két tisztviselőben állapí­totta meg a könyvtár személyzetét, addig 1914-ben ez a létszám a kilenc gyakor­nokot is beleértve, már 42, költségvetése pedig a kezdet 13.600 koronájával szemben közel 300.000 korona volt. Nagy haladást jelentett az előző állapotokhoz képest a könyvtár ideiglenes elhelyezése is, mert önállósága külsőkben is megnyilvánult, funkcióit most már betölthette és egész nap a közönség rendelkezésére állhatott. Végre olvasóteremre tett szert, amelyben a kézikönyvtár is elhelyezésre talált, folyóiratait pedig szintén külön teremben közvetlenül bocsáthatta olvasóinak rendelkezésére. A könyvtár az épület földszintjének és első emeletének legnagyobb részét foglalta el. A föld­szinten nyert elhelyezést a házi könyvkötészet, kezdetben az 1. számú fiók- könyvtár, majd később a fiókközpont, a duplum-osztály és az előadóterem. Emeleti részén helyezkedett el az igazgatóság, a két olvasóterem, a kölcsönző és a refe- rence-szoba. Ezek a könyvtárnak legvilágosabb és legtágasabb helyiségei voltak és ablakai a Gróf Károlyi-utcára néztek. A téglalap alakú épület két hosszabb udvari szárnyában egyfelől a könyvraktár, a katalogizáló- és rendelőosztály helyiségeivel, másfelől pedig a könyvtári iroda, a Keleti Gyűjtemény és a Buda­pesti Gyűjtemény helyiségei kaptak elhelyezést. Az olvasóteremben 48, a folyó­iratteremben pedig II ülőhely volt. A jobboldali udvari fronton elhelyezett raktár már I9l4-ben, a helyiség elfoglalásakor szűknek bizonyult, úgyhogy a mellette levő folyosót is raktárhelyiségül kellett lefoglalni. Az elhelyezkedés ideiglenes voltára jellemző, hogy a könyvtár egyes kiilöngyüjteményei (a Szüry-Könyvtár, a röpiratgyüjtemény, a könyvészeti és ritkasággyüjtemény) számára a Gróf Károlyi-utcai könyvtárban nem jutott hely. Ezek a gyűjtemények egyes iroda- és munkahelyiségekben kaptak elhelyezést, sokszor megosztva, ami a gyűjte­mények fejlődésének és rendben tartásának állandó akadálya volt. Bár a rémény, hogy I9l4-ben a könyvtárnak végleges hajléka lesz, nem teljesedett be, mind a közigazgatás vezetőiben, mind pedig a közvéleményben határozott alakot öltött az a kívánság, hogy a könyvtárépület kérdését mihamarabb megoldják. Szabó Ervin fáradságot nem ismerve tárgyalt, cikkezett ebben a kér­désben és emellett minden erejével azon volt, hogy a könyvtár belső szervezetét kiépítse. Hosszas tárgyalások után a könyvtár új szervezeti szabályzatát a 402/1917. kgy. számú szabályrendelet fogalmazta meg, amelynek alapján a könyvtár »Városi Nyilvános Könyvtár«-rá vált. Fejlődése további menetét a háború erősen kor­látozta ; tisztviselőinek nagyrésze katonai szolgálatra vonult be, a megmaradt személyzet pedig erősen küzdött a könyvtárra nehezedő fizikai és morális nehéz­ségek súlya alatt. Nem is szólva arról, hogy a könyvtár rohamos terjeszkedésének

Next

/
Oldalképek
Tartalom