A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1931
A Fővárosi Könyvtár története
48 Könyvtár.) Strausz Antalnak igen becses történeti és nyelvtudományi gyűjteménye mintegy 4000 kötettel, továbbá Kautz Gyulának 600 kötetes közgazdaságtani gyűjteménye szintén a könyvtárba került. Ezeket a vásárlásokat követte Hentaller Lajosnak szabadságharc idejéből származó mintegy 900 darabból álló könyv- és röpiratgyüjteménye, továbbá Bihari Károlynak 300 kötetes budapesti várostörténeti anyaga, Dessewffy Lajosnak 1500 kötetes történelmi könyvtára, Schmall Lajosnak 1000 kötetes budapesti várostörténeti gyűjteménye és végre Hanuy Ferencnek ugyancsak 1000 kötetből álló egyháztörténeti könyvtára. Szabó Ervin 1914-ben, amikor a könyvtár működésének tizedik évét töltötte be, jogos bizalommal nézhetett a fejlődés eredményeire, amely a könyvtár jelentőségének emelkedésében, forgalmának nagyarányú megnövekedésében, személyzetének gyarapodásában és költségvetésének kiépítésében egyaránt megnyilvánult. Míg az 1903. évi könyvtári szabályrendelet két tisztviselőben állapította meg a könyvtár személyzetét, addig 1914-ben ez a létszám a kilenc gyakornokot is beleértve, már 42, költségvetése pedig a kezdet 13.600 koronájával szemben közel 300.000 korona volt. Nagy haladást jelentett az előző állapotokhoz képest a könyvtár ideiglenes elhelyezése is, mert önállósága külsőkben is megnyilvánult, funkcióit most már betölthette és egész nap a közönség rendelkezésére állhatott. Végre olvasóteremre tett szert, amelyben a kézikönyvtár is elhelyezésre talált, folyóiratait pedig szintén külön teremben közvetlenül bocsáthatta olvasóinak rendelkezésére. A könyvtár az épület földszintjének és első emeletének legnagyobb részét foglalta el. A földszinten nyert elhelyezést a házi könyvkötészet, kezdetben az 1. számú fiók- könyvtár, majd később a fiókközpont, a duplum-osztály és az előadóterem. Emeleti részén helyezkedett el az igazgatóság, a két olvasóterem, a kölcsönző és a refe- rence-szoba. Ezek a könyvtárnak legvilágosabb és legtágasabb helyiségei voltak és ablakai a Gróf Károlyi-utcára néztek. A téglalap alakú épület két hosszabb udvari szárnyában egyfelől a könyvraktár, a katalogizáló- és rendelőosztály helyiségeivel, másfelől pedig a könyvtári iroda, a Keleti Gyűjtemény és a Budapesti Gyűjtemény helyiségei kaptak elhelyezést. Az olvasóteremben 48, a folyóiratteremben pedig II ülőhely volt. A jobboldali udvari fronton elhelyezett raktár már I9l4-ben, a helyiség elfoglalásakor szűknek bizonyult, úgyhogy a mellette levő folyosót is raktárhelyiségül kellett lefoglalni. Az elhelyezkedés ideiglenes voltára jellemző, hogy a könyvtár egyes kiilöngyüjteményei (a Szüry-Könyvtár, a röpiratgyüjtemény, a könyvészeti és ritkasággyüjtemény) számára a Gróf Károlyi-utcai könyvtárban nem jutott hely. Ezek a gyűjtemények egyes iroda- és munkahelyiségekben kaptak elhelyezést, sokszor megosztva, ami a gyűjtemények fejlődésének és rendben tartásának állandó akadálya volt. Bár a rémény, hogy I9l4-ben a könyvtárnak végleges hajléka lesz, nem teljesedett be, mind a közigazgatás vezetőiben, mind pedig a közvéleményben határozott alakot öltött az a kívánság, hogy a könyvtárépület kérdését mihamarabb megoldják. Szabó Ervin fáradságot nem ismerve tárgyalt, cikkezett ebben a kérdésben és emellett minden erejével azon volt, hogy a könyvtár belső szervezetét kiépítse. Hosszas tárgyalások után a könyvtár új szervezeti szabályzatát a 402/1917. kgy. számú szabályrendelet fogalmazta meg, amelynek alapján a könyvtár »Városi Nyilvános Könyvtár«-rá vált. Fejlődése további menetét a háború erősen korlátozta ; tisztviselőinek nagyrésze katonai szolgálatra vonult be, a megmaradt személyzet pedig erősen küzdött a könyvtárra nehezedő fizikai és morális nehézségek súlya alatt. Nem is szólva arról, hogy a könyvtár rohamos terjeszkedésének
