A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1931
A Fővárosi Könyvtár története
46 Míg a könyvtárépület tervpályázata tárgyalás alatt volt, megtörtént a könyvtár önállósulása is. Szabó Ervint 1911-ben a tanács könyvtárigazgatóvá választotta és mint igazgató, most már önálló hatáskörrel felruházva folytathatta a nagy fővárosi nyilvános könyvtár kiépítésére vonatkozó munkálatait. Az 1911. évi szervezési szabályrendelet az igazgatói állás mellett több más új könyvtári állást is szervezett, úgyhogy az 1912. évi választások alkalmával egy főkönyvtárosi, egy könyvtárosi, két könyvtári főtiszti, négy tiszti és egy titkári állást töltött be a tanács. Az ideiglenes hivatalnoki személyzet is öttel növekedett, az altiszti állásokat pedig hárommal emelték. A könyvtár vezetősége az önállósulás elnyerése után a könyvtárosképzés ügyének előmozdítására szükségesnek látta, hogy az előírt köztisztviselői képesítésen felül, tisztviselői számára a könyvtári szakvizsga letételét is kötelezővé tegye. A tanács által jóváhagyott elaboration »A főváros könyvtárainál rendszeresített könyvtári szakvizsga szabályzata« címmel még 1911-ben jelent meg. 1913-ban hosszú tárgyalások után megvalósult a fiókkönyvtárak felállításának terve is. A tanács megértő álláspontját e téren a közművelődési viszonyok is erősen befolyásolták. Már 1910-ben a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsa kimutatta, hogy mily nagy kulturális jelentősége volna a közművelődés céljait szolgáló fiókkönyvtáraknak. Egyes bizottsági tagok, valamint intézmények is, amelyek élénk figyelemmel kísérték a Fővárosi Könyvtár fejlődését, időről-időre felszínen tartották a fiókkönyvtárak kérdését. Szabó Ervin a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsának elaborátumára még 1910-ben a polgármesterhez intézett szakvéleményében tette magáévá az elvet és kifejtette a könyvtár új szervezetére vonatkozó fentebb már ismertetett javaslatát. Az általános érdeklődésnek köszönhető, hogy 1914 végén már négy fiókkönyvtár működött a központi könyvtár felügyelete alatt. A fiókkönyvtárak kezelési rendje, a szükséges nyomtatványok, végül a fiókkönyvtárak anyagának egységes beszerzését szolgáló »Mintajegyzék« 1914-ben készült el. Ezek a munkálatok tervszerűen egybeestek a tudományos szakkönyvtár jellegű régi Fővárosi Könyvtárnak nyilvános könyvtárrá való átalakulásával. Mielőtt az új könyvtár és közművelődési palota építkezésének kérdésében döntöttek volna, a tanács 63.523/1913—XIV. sz. előterjesztéssel fordult a közgyűléshez, hogy a IV. kerületi, Gróf Károlyi-utcai, a Cukor-utcába átköltözött elemi iskola régi helyiségeit addig is, amíg az új könyvtárépület fel nem épül, a Fővárosi Könyvtár céljaira alakíttassa át. Tekintettel arra, hogy a könyvtár a városházi helyiségek elégtelen és szűk volta miatt kénytelen lenne működését megszüntetni, a közgyűlés 1130/1913. sz. határozatában kimondotta, hogy a Gróf Károlyi-utcai elemi iskola kiköltözése által felszabaduló helyiségeknek a könyvtár elhelyezésére szolgáló átalakításához hozzájárul és erre a célra 42.000 koronát engedélyez. Ezt a határozatot a belügyminiszter is jóváhagyta. A könyvtár költözése és az új berendezkedés 1914 május 1-ig tartott és működésének 11 hónapos kényszerű szünetelése alatt belső rendszerében is gyökeres változások történtek. Ezek a változások elsősorban a könyvtár technikai berendezkedését érintették. 1913 elején ugyanis a Statisztikai Hivatal kiköltözött régi helyiségéből és a korábbi szervezeti elválást most a könyvtár kettéválasztása is követte, hogy a Statisztikai Hivatal saját szakkönyvtára különválasztható legyen. Ki kellett tehát válogatni a tanácsi határozat értelmében a statisztikai könyvtár anyagát és ezzel kapcsolatban az újjárendezett könyvtári anyagot a régitől különválasztva, az új szakrendszer szerint feldolgozni. Az 1903-ban történt egyesítés alkalmával’ a kisebb és újabb keletű
