A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1931
A Fővárosi Könyvtár története
41 könyvtár a statisztikai hivataltól külön nem választható. Ezen könyvtárba bekebelezendők a fővárosi könyvtárban meglevő minden munkák, melyek köz- igazgatási tartalmúak, valamint amelyek a főváros történetére vonatkoznak, míg a többi könyvek hovafordításáról a tanács fog gondoskodni. Hogy a statisztikai hivatal könyvtára mint közkönyvtár működhessék, a fővárosi szervezési szabály- rendelet V. rész 8. fejezet 7. és 9. §-aiban tartalmazott határozatok, különösen pedig az a rendelkezése, hogy ez a könyvtár csak statisztikai szakcéloknak szolgál és hogy annak könyvei csakis a hivatalon belül használhatók, hatályon kívül helyezendők. Eszerint tehát a könyvtár nem nyer külön szabályrendeletet, hanem a bizottság által megállapított szabályokat alkalmazzák a statisztikai könyvtárra. A statisztikai hivatal igazgatójának javaslatát a VII. ügyosztály vezetője, Bárczy István tanácsnok még jobban összevonta és egyszerűsítette. A maga részéről nem járult hozzá, hogy a statisztikai könyvtár nyilvános könyvtárrá legyen, hanem a könyvtárt önálló intézményként óhajtotta megszervezni, amely mindig a statisztikai hivatali igazgató vezetése alatt álljon. A könyvtári albizottság Bárczy István szövegezésével fogadta el a szervezési szabályrendeletet és áttette az ügyet a múzeumi és könyvtári bizottsághoz. A bizottság 1902 október 30-iki ülésére a főlevéltáros saját javaslata érdekében, terjedelmes előterjesztést adott be. Javaslatában azt kívánja, mondja ki a bizottság, hogy a fővárosi könyvtárt azon az alapon kívánja szervezni, amelyet a 637/1899. kgy. számú határozat megjelöl : azaz önállóan és függetlenül a statisztikai hivatal könyvtárától és a további tárgyalás alapjául elfogadja azt a tervezetet, amelynek szövegét a főlevéltáros által készített javaslat alapján az albizottság már megállapított. A bizottság azonban a főlevéltáros javaslata ellen foglalt állást és elfogadta a statisztikai hivatal igazgatójának azt az indítványát, amely szerint a statisztikai szakkönyvtár a fővárosi könyvtárral egyesíttetik és ennélfogva a statisztikai hivatali igazgató egyszersmind a fővárosi könyvtár igazgatója legyen. Amennyiben pedig a sttaisztikai hivatal igazgatója felmentetnék a fővárosi könyvtár igazgatása alól, a hivatal szakkönyvtárát újra fel kell állítani. Ezzel szemben Toldy László főlevéltáros különvéleményt jelentett be és 1902 novemberében terjesztette ezt a tanács elé. E különvéleményben a,főlevéltáros elmondja, hogy a statisztikai hivatal igazgatója az ő javaslatának elfogadásával veszélyeztetve látta a statisztikai hivatal könyvtárának fennmaradását és tervezetének olyan értelmet tulajdonított, mintha az magábanfoglalná a statisztikai hivatal könyvtárának a fővárosi könyvtár javára való elkobzását. A főlevéltáros csupán azt javasolta, hogy a főváros tulajdonában levő és a jövőben létesítendő szak- vagy kézikönyvtárak állománya a fővárosi könyvtárban nyilvántartassák. A tervezett összeolvasztásnak vagy az lesz a következménye, hogy a könyvtár használhatósága a statisztikai hivatalra nézve megszűnik, vagy ha a neve megmarad is, valójában mint közkönyvtár meg fog szűnni. Mindezek alapján kéri a tanácsot, hogy a múzeumi és könyvtári bizottság álláspontját mellőzzék és utasítsák a bizottságot annak az elvnek fenntartására, amelyet a közgyűlési határozat kijelölt, hogy a fővárosi könyvtár, mint önálló intézmény a statisztikai könyvtártól függetlenül szerveztessék. E különvéleményre Körösy József statisztikai hivatali igazgató emlékiratban válaszolt, amelyben pénzügyi szempontból indokolatlan gazdálkodásnak minősítette még egy közigazgatási könyvtár felállítását és a statisztikai könyvtár közigazgatási jellegét azzal bizonyította, hogy a statisztikai könyvtár 1901 elején 26.681 kötetéből 20.981 közigazgatási jellegű könyvet tartalmazott. De elejtette azt a javaslatát, hogy a kisebb fővárosi könyvtár a nagyobb statisztikai könyv
