A Budapesti Városi Könyvtár értesítője 1918
1918 / 1-3. szám - A Városi Nyilvános Könyvtár 11. jelentése, az 1917. évről
12 havonként átlag 1000 db-bal. Ez természetesen lényegesen fokozta a könyvek behajtásának munkáját, amit egyébként is erélyesebben folytattunk. De, hogy közönségünk még mindig mily kevéssé alkalmazkodik a könyvtári rendhez, mutatja, hogy 1916-ban átlag minden 8-ik, 1917-ben minden 7-ik kötetért kellett eljárást indítanunk. Úgy látszik, fel kell emelnünk az intésdíjakat és a bírságokat, hogy olvasóinkat kölcsönösen több figyelemre szoktassuk a mások könyvszükségletei iránt. Fiókkönyvtáraink forgalmával kapcsolatosan örömmel állapítjuk meg, hogy a jelentés évében két iskola vette igénybe könyvtárunk közreműködését. Az egyik a Papnövelde-utcai polgári leányiskola, amelynek igazgatója, Végh Mihály úr, kezdeményezésére 200 ifjúsági könyvet adtunk át az ifjúsági könyvtárral együtt való használatra. Ezt a 200 könyvünket 1218 esetben használták, vagyis kötetenkint átlag hatszor. Másik kísérletünk volt egy szünidei olvasóterem berendezése a Dugonics-utcai elemi iskolában, ahol dr. Fried Samuné úrnő kezdeményezésére és a Józsefvárosi kör anyagi támogatásával 2 hónapon át 222 kötettel helyi olvasó forgalmat tartottunk fenn. Ezt a kis anyagot átlag 22-szer olvasták a város legtávolabbi részeiből is odasereglett proletár gyermekek. Vajha ez a két szerény kezdet többoldalú és mélyebbre ható együttműködéseket vezetne be iskoláinkkal. Egyébként a könyvanyag felfrissítésének lehetetlensége és a javítások nagy száma nem hagyhatta befolyásolatlanul a fiókok forgalmát sem. Ehhez járult a közönség pontatlansága is. A három fiókkönyvtár összesen 23.216 intést vagy pör iránti keresetet adott ki; vagyis 1916-ban csak minden 15-ik, 1917-ben ellenben már minden 11 esetben egyet. Ebben azonban a közszellem és közerkölcsök lazulásán kívül része van annak is, hogy szigorúbban hajtottuk végre szabályainkat, már azért is, mert arra kellett törekednünk, hogy a mind nehezebben fejleszthető anyaggal nagyobb forgalmat tudjunk csinálni. Mégis az összforgalom igen kevéssel emelkedett: 275.576-ról 297.484-re, vagyis összesen 21.908-cal, illetve 8'2°/o-kal. De a helyben olvasás itt is lényegesen csökkent, a kölcsönzés pedig az átlagon jóval felül: 18'4°/o-kal emelkedett. 1914-ben a fiókokban még 125.707 db-ot olvastak helyben, 1917-ben már csak 28.526-ot. A kölcsönzés számai viszont 43.057-ről 268.958-ra emelkedtek; a haladást 1914 óta a következő százalékszámok szemléltetik: 257—56-4—824—90-4. 10 kiadott könyv közül immár csak egyet olvasnak helyben, 1914-ben még több mint hetet. Ugyanígy kielégítően fejlődött az ismeretterjesztő olvasmányok aránya. Az összes szám az 1914-ik évi 24.997-ről 64.458-ra emelkedett; százalékokban a haladás : 147—15'2—18-4—217. Ma már minden ötödik kiadott könyv ismeretterjesztő. Különösen örvendetes, hogy az ifjúságnál sikerült az ismeretterjesztő arányát lényegesen felemelni. 1916-ban egy gyermek átlag 207 szépirodalmi könyv mellett 27 ismeretterjesztőt olvasott; 1917-ben 23'5 szépirodalmi mellett 5'4 ismeretterjesztőt. Kisebb arányban emelkedett az ismeretterjesztő forgalma a felnőtteknél; de kétségtelen, hogy több és jobb magyar tudományos könyvvel ezeknél is jobb eredményt lehetne elérni, aminthogy az ifjúságnál is ezt a föllendülést a könyvanyagon kívül annak köszönhetjük, hogy a személyzet nem mulasztotta el, hogy minden eszközzel fölhívja figyelmüket a Könyvtár ismeretterjesztő anyagára. Ez is bizonyítja, hogy a legliberálisabb könyvtárpolitika sem akadálya az olvasók jó irányban való befolyásolásának, ha a személyzet érti annak a módját. Szeretnénk ebben a tekintetben a szépirodalmi olvasmányok terén is eredményekre hivatkozni. De egyelőre más tapasztalati anyag nem áll rendelkezésünkre, mint az olvasmányok értékének az a minőségi becslése, amelyet időnként teszünk. Ebből látszik, hogy az értékesebb olvasmányok aránya egészben véve lényegesen nem változott a két utolsó évben. Az 1. sz. fiókban pl. 1916-ban a szépirodalom 74'3°/o-a, 1917-ben 737°/o-a volt „értékesebb“. Pontosabb következtetéseket csak akkor tehetünk majd, ha több olyan felvétel áll rendelkezésünkre, amilyet az 1. sz. fiók vezetője csinált a magyar nyelvű szépirodalmi olvasmányok alapján a legkedveltebb szerzőkről és műfajokról. Kitűnik ebből, hogy a szépirodalmi magyar nyelvű kölcsönzésnek közel 60°/o-a esik magyar szerzőkre; ebből is közel 20°/o Jókaira, vagyis minden ötödik magyar szépiro
