A Budapesti Városi Könyvtár értesítője 1917
1917 / 1-3. szám - A Városi Nyilvános Könyvtár 10. jelentése, az 1916. évről
13 Ha külön tekintjük a Könyvtár két ágát, a központi tudományos szakkönyvtárt és a nagyközönségnek szolgáló fiókokat, akkor természetesen némileg különböző fejlődési jelenségeket látunk. A különbségek azonban inkább részletekre vonatkoznak, ami szintén megerősíti régi tételünket, hogy a műveltek és a nemműveltek konvencionális fogalmai revízióra szorulnak. A mily mértékben fokozódott fiókjainkban az ismeretterjesztő olvasmány aránya, úgy emelkedett az egész könyvtár keretében a Központi Könyvtár tisztán tudományos célú tevékenységének arányszáma. 1914-ben a Központi Könyvtárra esett az összforgalom 10'9%-a, 1916-ban 15 8°/o-a. 1915-ben a Központi Könyvtár 42.734 kötetet forgatott meg, a jelentés évében 51.802-t, ami 21-2%-nyi emelkedésnek felel meg. És a Központban is a helybenolvasás csökkent, még pedig nem kevesebb mint 105°/o-kal, ellenben a kölcsönzés 55°/o-kal emelkedett. A fiókkönyvtárak összforgalma 243.275 kötetről 275.576-ra emelkedett, ami 13'3%-nak felel meg; itten a helyben- használat 54‘2%-kal csökkent, a kölcsönzés 65’3%-kal emelkedett. Ha az olvasmányok minőségét tekintjük, érdekes következtetéseket vonhatunk a Központ forgalmának az egyes tudományszakok között való megoszlásából. Azt látjuk, hogy a társadalomtudomány vezet közel 58, követi a történelem 12, majd a bölcselet közel 6 és az alkalmazott tudományok, valamint a bibliográfia és az irodalom 5%-kal. Természetes, hogy társadalomtudományi szakkönyvtárban a társadalomtudomány vezet; ha azonban a társadalomtudományi anyagot egyes ágaira bontjuk és a részdiszciplinákat egy sorba állítjuk a a többi tudománnyal, akkor nemcsak az egyes társadalomtudományi diszciplínák forgalma tüntet fel igen különböző érdeklődést, hanem akárhány nem szoros értelemben vett vagy egyáltalán nem társadalomtudományi diszciplína a rangsorban elébük kerül. Azt látjuk, hogy a sor élén a közgazdaságtan áll közel 16%-kal, követi a történelem 12-vel; ez után következnek a jogtudomány és a szociológia közel 9—9, a politika közel 7, a közigazgatás, a szociálpolitika és a bölcselet közel 6—6°/o-kal; viszont egyes, könyvtárunkban igen gazdagon képviselt társadalomtudományi szakok egészen a sor végére kerülnek: így a néprajz H/s, a jótékonyság és a statisztika kb. 1—l°/o-kal az utolsóelőtti helyre. Ez azt mutatja, hogy a budapesti tudományos könyvtárak még mindig nem képesek teljesen kielégíteni a nem társadalom- tudományi érdeklődésű kutatókat és olvasókat, mert hiszen különben aligha vennék ily mértékben igénybe a Városi Könyvtárnak a társadalomtudományok körén kívül eső, tehát távolról sem teljes és kielégítő anyagát. Mindazáltal azt hisszük, tovább is ragaszkodnunk kell központi könyvtárunk szakjellegéhez. Mert amig szakkönyvtár maradunk, addig valamennyire nyomon követhetjük a szakirodalom fejlődését és megközelítő teljességgel elégíthetjük ki a szaktudományi kutatás igényeit. Ha ellenben engednénk a kétségtelenül erős csábításnak, hogy más területekre is elkalandozzunk, vagy épen általános könyvtárrá akarjunk lenni, akkor anyagi és szellemi erőink korlátoltsága menthetetlenül az általános felületesség és a könyvtári dilettantizmus vizeire hajtana. Minthogy anyagi eszközök tekintetében a magyar tudományos könyvtárak között viszonylag még mindig a mi könyvtárunk áll legjobban, a magyar tudományosság érdekében valónak tartanók ma is, ha többi könyvtárunk is — természetesen az egy általános nemzeti könyvtár kivételével — következetesen és szigorúan a specializálás felé haladna. Ha fiókjaink fejlődési irányát nézzük, két feltűnő jelenségen akadunk fenn. Az egyik a 2. és a 3. számú fiók forgalmának ha nem is nagy, de mégis latba eső abszolút csökkenése. Ennek okait nem kereshetjük tisztán a háborúban vagy helyiségeiknek kétségen kívüli elégtelenségében és hiányosságaiban. Sokkal inkább látjuk abban, hogy az illető fiókok körzetének lakossága telítve van, hogy kisugárzásuk körének határát elérték. Amiből azt az elutasíthatlan következtetést kell levonni, hogy a forgalom növelését csakis új könyvtári gócpontok létesítésével érhetjük el. A másik feltűnő jelenség a felnőtt olvasók térfoglalása a gyermekek rovására. 1914-ben az összforgalom 43'9°/o-a esett a felnőttekre, 1915-ben 49, a jelentés évében pedig már 59'8%-a.
