A Budapesti Városi Könyvtár értesítője 1916
1916 / 1-3. szám - A Városi Nyilvános Könyvtár 9. jelentése, az 1915. évről
16 fiókban pedig attól kezdve, hogy a kölcsönzés megindult, a felnőtteknek helyben- olvasásra egyáltalán nem adtunk ki könyvet. Csakis így sikerült a személyzetet arra képesíteni, hogy a megnövekedett forgalmat lebonyolítsa. Hogy ez a növekedés milyen arányú és egyáltalán mit jelent ma a Könyvtár a székesfőváros szellemi életében, azt talán legjobban szemlélteti az az adat, hogy míg 1910-ben átlag 51, 1912-ben 57 kötetet adtunk ki naponként, addig 1914-ben már 520-at, 1915-ben pedig 783-at. Annak megítélésére, hogy a meglévő könyvanyag kihasználásának intenzitása elég nagy volt-e, csak annak a két fióknak adatain indulhatunk, amelyek egész évben működtek; ezek a 2. és a 3. sz. fiók. Mindkettő megközelítőleg egyforma forgalmi intenzitást mutat, nevezetesen a 2. sz. fiók kötetenként 13*6, a 3. sz. 12*5 használatot. Összevetve ezt a nyugateurópai és amerikai könyvtárak megfelelő adataival, amelyek a mieinknek sokszor felét sem érik el, azt kell mondanunk, hogy könyvanyagunk még mindig túlontúl kevés. Sajnos, alig remélhető, hogy e tekintetben mihamar változás állana be. Maga a magyar irodalom mennyiségileg annyival kisebb a nyugati nagy nemzetekéinél, hogy tulajdonkép mindig ugyanannak a néhány tucat szerzőnek néhány száz könyvét olvassák. És akárhány példányban is állítjuk be könyvtárainkba — némely írót, például Jókait oly példányszámokban, amilyeneket külföldön sehol sem engednek meg — mégis mindig szinte ugyanazok a könyvek forognak. Ez az oka részben annak is, hogy kötéseink oly gyorsan rongálódnak, hogy oly sűrűn kell javítani és oly korán a forgalomból kivonni azokat . Nem hallgathatjuk el azonban ehelyt, hogy a magyar könyvek javarészének és pedig főként legnagyobb könyvkiadó cégeink különlegességének, az ifjúsági irodalomnak, könyvtechnikai kiállítása: papírja, fűzése, nyomása, kötése oly silány, hogy már ezért is a magyar könyv élettartama szükségképen rövidebb mint az idegené. Fontos adatként jegyezzük föl azt is, hogy fiókjainkban egy kölcsönző átlag 20’5 kötetet kölcsönzött ; és pedig a felnőttek átlag 35'6, a gyermekek 15*6 kötetet. Ezek a számok nagyjából egyeznek a német könyvtárak megfelelő arányszámaival, és különösen a gyermekek olvasmánya tekintetében elejét veszik annak az imitt- amott tanügyi körökből fölhangzott aggodalomnak, hogy a Könyvtár elvonhatná a gyermekeket a tanulástól. Évi 15, negyedévenkint 4 kötet aligha haladja meg az átlagos gyermek befogadóképességét. Nem lehet messzemenő következtetést vonni azokból a változásokból sem, amelyek a Könyvtár kölcsönzőinek összetételében állottak be. Ezek a változások kétségtelenül a legszorosabban függnek össze a háborúval. De e háborús hatásokra mindenesetre jellemző, hogy lényeges csökkenés mutatkozott a szabadfoglalkozá- súaknál, a köztisztviselőknél, az alsóbbfokú közigazgatási alkalmazottaknál, a bérmunkásoknál, a főiskolai hallgatóknál és az iparos- és kereskedőtanulóknál, lényeges emelkedés a közép- és szakiskolai tanulóknál és a háztartásbeli nőknél. Általában azonban a nők száma a vártnál kisebb mértékben, az összes kölcsönzők százalékában 25'1-ről csak 25’4-re emelkedett. Általánosságban a forgalom mindez adatait tovább is biztató kezdet, de csak
