A Budapesti Városi Könyvtár értesítője 1915
1915 / 1-2. szám - A Városi Nyilvános Könyvtár 8. jelentése, az 1914. évről
3 és szolgákat beleértve, már 10 és a személyzeti kiadás ezekben az években mindig az 50°/o körül mozog, többnyire fölötte. A nyilvános könyvtárnak sokkal nagyobb személyzeti igényei az 1914. évben abban jutnak kifejezésre, hogy a létszám (9 gyakornokot is beleértve) már 42, de a személyzeti költségek lemennek 38°/o-ra, mélyen leszállván ezzel az amerikai átlag alá, amely 48’83 °/o s csak valamivel haladván meg az angolt, amely 35 °/o. Reméljük, hogy a nyilvános szolgálat érdekeinek csorbítása és a személyzet anyagi helyzete javulásának hátráltatása nélkül sikerülni fog a személyzeti kiadások arányszámát még lejebb szorítani. Még kedvezőbb fejlődést mutatnak a könyvbeszerzés adatai. Magától értetődik, hogy itten az arányszámokból nem lehet a fejlődésre következtetni. Könyvtár, amelynek egész költségvetése 10—20.000 K s annak több mint fele személyzeti kiadás, természetesen alig költhet ezen felül egyébre, mint könyvbeszerzésre és könyvkötésre. így tehát magától értetődik, hogy a Könyvtár e kiadásai az első években 35 és 45 °/o között mozognak. Csak az utolsó években kezd észszerű arány helyreállani. 1914-ben a Könyvtár e kiadása 14-szerese a tiz év előttinek, de az összes kiadásoknak csak 30 °/o-a; maga a könyvbeszerzés hitele 24 °/o-a az összes könyvtári hitelnek, vagyis jóval magasabb, mint az angol 15%-os átlag, vagy akár az amerikai 20'8 °/o-os arányszám. Örömmel és büszkeséggel állapítjuk meg, hogy viszonylag ekkora összeget egyetlen magyar könyvtár sem fordíthat könyvbeszerzésre. De ennek megfelelően alakultak a gyarapodás számai is. 1904-ben még alig 2000 db a növekedés, 1906-ban már eléri az 5000-et, 1908-ban a 9000-et és azontúl 8—10.000 között mozog egészen 1912-ig, hogy 1913-ban, az első fiókok megnyitása évében a 25.000-et is meghaladja. Bár elejétől kezdve szigorúan ügyeltünk arra, hogy a Könyvtár működési programmja által megszabott kereteken túl ne terjeszkedjünk és kíméletlenül kiselejteztünk és kizártunk mindent, ami azokon kívül esett, mégis megállapíthatjuk, hogy nincs az országban még egy könyvtár, amely évröl-évre ily méretekben növekszik. És ugyancsak megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy az utolsó években alig volt könyvtár, amelynek könyvgyűjtők oly gyakran hagyományozták vagy ajándékozták volna szeretettel gyűjtött könyvtárukat. Sok kisebb, de még mindig több száz kötetes adománytól eltekintve, elegendő gróf Zichy Jenő, Trefort Ágoston és Vámbéry Ármin nagy értékű gyűjteményeire utalnunk, amelyek állományunknak nemcsak mindenkor értékes részei lesznek, hanem a Könyvtár törekvésének, hogy a könyvbarátok jóindulatát mindenkor megtartsa, folytonos ösztönzői. Éppen úgy alig került az utolsó években piacra értékesebb szakkönyvtár, amelyet nem a Fővárosi Könyvtár szerzett volna meg. Különös említésre méltó ezek közül is Kautz Gyula közgazdasági, Vajda Adolf budapesti, B a 11 a g i Géza politikai röpirat, gróf D e s s e w ff y Lajos magyar történeti, Strausz Antal irodalomtörténeti, Szüry Dénes magyar irodalomtörténeti és politikai, E m i c h Gusztáv kultúrtörténeti, H e n t a 11 e r Lajos 48-as és Hanuy Ferenc teológiai gyűjteménye, valamennyi Könyvtárunk büszkesége. Mind e beszerzések folytán a Könyvtár állománya jóval felül kellene hogy legyen a 140.000 db-on, vagyis több mint háromszorosa volna a tiz év előttinek. Mindazáltal alig becsülhetjük ma 100.000-nél többre. Hogy ez így van, annak belső szervezeti változásokban van oka. 1911 óta a Könyvtár, amely már az utolsó években sokkal több vezető munkát igényelt, semhogy tűrhette volna, hogy máskép, mint formailag igazgassák mellékhivatalként, szervezetileg is elvált a Statisztikai Hivataltól és önálló intézetté lett. Ez alkalomból ki kellett válogatni anyagából mindazt, amiből a Statisztikai Hivatal szakkönyvtárát kellett helyreállítani. Ezzel kapcsolatosan belsőleg teljesen újjászerveztük, új katalógus készült, a felállítás új rendje s kiselejteztünk mindent, ami a most már nyilvános könyvtárrá s központjában társadalomtudományi szakkönyvtárrá átalakuló gyűjtemény programmján kívül esett. Az újjászervezés e rendkívüli és a nagy könyvtárak életében igen ritka műveletéről részletesen beszámoltunk múlt évi jelentésünkben. Ahogy az 1913. év végén az újjászervezés és selejtezés még nem volt befejezve, úgy 1914-ben sem értünk végére s igy nincsenek végleges adataink. Mindenesetre a nagyarányú selejtezés dacára is túl járunk a 100.000-en. 1*
