A Budapesti Városi Könyvtár értesítője 1915
1915 / 1-2. szám - A Városi Nyilvános Könyvtár 8. jelentése, az 1914. évről
A Városi Nyilvános Könyvtár 5. jelentése, az Í9Í4. évről 8. Jahresbericht der Budapester Stadtbíblíothek über ihre Tätigkeit im Jahre 1914 8th Annual report of the Budapest Public Library for the year 1914 TÍZ ÉV Ein Jahrzehnt — A decade A jelentés évében telt be tizedik éve annak az időszaknak, amelyben Könyvtárunk mint közigazgatási és közgazdasági szakkönyvtár kezdte meg működését és fejezte is be. Korábbi kiadványokban ismételten kitértünk a Könyvtár korai történetére. Ismeretes, hogy kezdetei az ötvenes évekbe nyúlnak vissza. A főváros különböző hivatalaiban szétszórt könyvanyagból a hetvenes években a Statisztikai Hivatal szakkönyvtára fejlődött ki, majd a kilencvenes években Toldy László akkori főlevéltárnok kezdeményezésére ezzel párhuzamosan az u. n. Budapest Székesfőváros Könyvtára. Ez általános jellegű szépirodalmi és ismeretterjesztő könyvtárnak készült, azonban csak rövid ideig működhetett. 1903-ban a két könyvtárt közgyűlési határozattal egyesítették és pedig a Statisztikai Hivatal igazgatójának vezetése alatt és mint statisztikai, közigazgatási és közgazdasági szakkönyvtárt szervezték. 1904-ben a Könyvtár önálló személyzetet kapott és mint hivatali szakkönyvtár meg is kezdte munkáját. A két könyvtárnak közel 54.000 kötetet kitevő anyagából ki lett selejtezve mindaz, ami szakszerű jellegét zavarhatta volna s az új gyűjtemény körülbelül 40.000 db-bal indult új fejlődése útjára. Az első évek a gyűjtemény rendezésének és a katalógusok egyesítésének munkájával voltak kitöltve és sem a gyűjtemény fejlesztésére, sem hozzáférhetővé télelére nagy gondot nem fordíthattunk. Attól kezdve azonban, hogy az erők mindkét föladatra fölszabadultak, viszonylag rohamos fejlődés állott be. Mint minden élő intézmény csakis működése által nyeri a valóságos szükségletnek és létföltételeinek és lehetőségeinek megfelelő természetét, úgy a Fővárosi Könyvtár sem maradt meg azoknak a szabályrendeletileg is megállapított programmpontoknak keretében, amelyekkel megindult volt. Anyaga, helyisége, pénzforrásai és személyzete tekintetében egyformán arra volt alapítva, hogy szoros értelemben vett városi hivatali szakkönyvtár legyen és mindent meg is tett, hogy a bizottsági tagokat és a városi tisztviselőket magához vonzza. Az első években a városügyi irodalom gyarapodása mindenkor a legerősebb volt, de hamarosan bizonyos telítettség állott be ezen a téren is, annál inkább, mert a propagandának semmiféle eszközével sem tudta a fővárosi tisztviselők érdeklődését fokozná Még 1907-ben a használók közt a legnagyobb százalékszámmal azok szerepeltek, akik számára a Könyvtár elsősorban létesült: a fővárosi bizottsági tagok, tisztviselők és tanítók — a használatnak több mint egy ötödével; de 1908-tól kezdve ennek a kategóriának arányszámai évről-évre csökkennek. Már 1909-ben az egyetemi hallgatók vezetnek és 1912-ben a fővárosiak részesedése a használatban alig 10%. Nem segített a nyomtatott szakkatalógusok kiadása, nem a városügyi irodalom új jelenségeinek, a különböző ügyosztályok és hivatalok tárgy- és érdeklődési köre szerint részletezett jegyzékeinek a hivatalok helyiségeiben havonként kifüggesztése, sem délutáni könyvtári órák bevezetése a fővárosi tisztviselők'számára. Annál erősebb igényekkel lépett föl a Könyvtárral szemben a főváros egyéb, tudományos olvasmányra vágyó közönsége. Mihent ismeretessé lett, hogy van a fővárosban újabb 1
