A Budapesti Városi Könyvtár értesítője 1915
1915 / 1-2. szám - A Városi Nyilvános Könyvtár 8. jelentése, az 1914. évről
6 teljesen. A földszinten vannak az 1. sz. fiók helyiségei, a Házi könyvkötészet, az Előadóterem, valamint a kapus lakása s a nyilvános Ruhatár is. Az első emeleten az utcai homlokzaton a világos és barátságos Kézikönyvtár és Kölcsönző, valamint az Igazgatóság; a baloldali udvari szárnyban Különgyűjtemények, a Fiókok központja és Nyomtatványraktár, valamint a Szolgák és a takarító asszonyok szobája; a jobboldali udvari szárnyon és folyosón a Raktár; végül a Reáltanoda-utcai homlokzaton a Rendelő, Osztályozó és Katalogizáló; egy-egy kisebb udvari szobában még a Könyvkötőhivatalnok, a Személyzet ruhatára és étkezője és a Gyakornokok ruhatára. A tágas pincében a fővárosi kiadványok raktára és kiselejtezett könyvek nagy tömege. Hogy örömünk telik a helyiségek ilyetén részletes fölsorolásában, azt megérti az, aki korábbi helyiségünk egészség- és idegrontó nyomorúságait végigszenvedte. Bár már most, nem is egy évvel a beköltözés után, lépten-nyomon érezzük új otthonunk szűkösségét is és folyton gyarapodó könyvanyagunk tágas elhelyezése és kellő tagolása, valamint az új szükségletekhez képest működési körök szerint bővebben tagolt könyvtári osztályok egymástól elkülönítése már ma is a legnagyobb nehézségekbe ütközik, mégis az előzőhöz képest valósággal palotának érezzük ezt a régi és szűk, de mégis világos, barátságos, tisztán tartható és a lehetőség szerint célszerű beosztású épületet. Hogy a régi és elhanyagolt elemi iskolából valamelyest megfelelő könyvtári helyiség legyen, természetesen sok munkába került. Az útmutatásunk és adataink szerint a XIII. tanácsi ügyosztályban Klimkó Mihály főmérnök által készített és a Könyvtári bizottság és a Tanács által előzetesen jóváhagyott átalakító terv végrehajtása azt jelentette, hogy a szerkezeti falakon kívül úgyszólván kő nem maradt kövön. Alig volt közfal, amelyet le nem bontottak volna; újakat emeltek, a helyiségek egy részében a padozatot kicserélték, valamennyit újra festették, új vízvezetékek, villamos- és gázvezetékek készültek, szellőző berendezések, mosdók, stb. stb. Természetesen új bútorzat is kellett, s ha nem is volt módunkban teljesen modernül berendezkednünk, mégis az összes nyilvános helyiségek végig új és nagyrészt amerikai modellek után készült bútorzatot kaptak; ellenben a többi helyiségek egy részében még mindig a régi bútorzat dísztelenkedik. Magát a Raktárt a régi helyiségből áthozott kevéssé célszerű faállványokkal kellett berendeznünk és részben azok mintájára szabott, de csak kevéssé tökéletesített új faállványokkal. A szolgálat megkönnyítésére szolgál a kölcsönzőhelyiségből a Raktárba vezető csőposta, valamint 7 városi telefon-állomás és az összes munkahelyiségeket egymással összekötő házi telefon. Az átalakítás munkája még javában folyt, amikor a költözést március 16-án megkezdtük. Ezért és mert a bútorzat és állványok egy részét a régi helyiségből vettük át, a költözés teljes négy hetet vett igénybe és április 12-én ért véget. Az egész átszállított mennyiség 35 zárt bútorkocsit töltött meg, kb. 80.000 kg. összsúlyban, amiből a könyvanyag maga több mint 60.000 kg. volt. A fuvart és a munkásokat Mauthner Henrik szállító-cég szolgáltatta és az egész munkát elismerésre méltó lelkiismeretességgel és pontossággal végezte; kitűnő hasznát vettük azonkívül a dr. Erdélyi Pál udvari tanácsos, kolozsvári egyetemi könyvtári igazgató úr által szerkesztett és kölcsön szívesen átengedett 100 db könyvprésnek. Az egész átalakítás és berendezés tervezése első sorban dr. M a d z s a r főkönyvtáros fáradságos és körültekintő munkája volt, a költözést dr. Benze id. könyvtári titkár és Prückler Ilka id. hivatalnok intézte gondosan. Fiókkönyvtáraink helyiségei tekintetében egy általános észrevételünk van. Ez az, hogy valamennyi túlontúl szűk lesz mindaddig, míg legalább is valamennyi kerületben nem lesz egy fiókkönyvtárunk és több kölcsönző állomásunk. 1. sz. fiókunkban gyermekek és felnőttek számára külön-külön teremben együtt kb. 100 ülőhelyünk van, de kétszerannyi sem volna elég; pedig az emeleti dolgozó helyiségek is 59 olvasónak nyújtanak helyet. A 2. sz. fiókban bebizonyosodott először is az, hogy mindaddig, amíg az olvasók valamennyi kategóriája teljesen el nincs látva, gyermekek és felnőttek olvasó helyiségét szorosan külön kell tartani; mégis, dacára az állandó és sokszor szinte tűrhetetlen túlzsúfoltságnak és az ezzel járó súrlódásoknak, az épület
