A Fővárosi Könyvtár értesítője 1909
1909 / 1. szám - A Fővárosi Könyvtár 1908-ban
4 1. Illő bejárat a nyilvános használatra szánt helyiségekhez. 2. Tágas kölcsönző és olvasóhelyiségek. 3. Külön dolgozószobák tudósok és tanulók számára. 4. A könyvek kényelmes és koncentrált raktározása a kiadó helyiségek közelében. 5. Kézikönyvtár és speciális gyűjtemények számára való helyiségek. 6. Igazgató-, kezelő- és munkahelyiségek. 7. Hely gépház, fűtő- és világítótelep számára. 8. Minden helyiség úgy legyen elrendezve, hogy könnyen legyen tisztán tartható. 9. Kielégítő fűtés, világítás és szellőzés. 10. Tartós szerkezet és díszítés. 11. Méltóságos és előkelő külső. 12. Finomság és harmónia a belső kialakításban, teljes összhangban a helyiségek céljával. Hozzáteszi a bizottság, hogy tapasztalása szerint a legtöbb új könyvtárépület teljesen megfelel ezeknek a követelményeknek. Ezzel szemben ha valaki csak egyszer tette is be lábát a Fővárosi Könyvtárba, meg kell látnia, hogy az amerikai könyvtárak tizenkét pontja között nincs egyetlenegy sem, amelyről azt mondhatnék, hogy a mi könyvtárunknál alkalmazást nyert. Valóban nehéz könyvtárhelyiséget találni, amely rendeltetésének kevésbé megfelelő volna, j Nem lehet hát csodálni, hogy a könyvtár csekély vonzóerőt gyakorol a~fovárosi tisztviselőkre. Közismert tény, hogy barátságos, kényelmes, de kivált alkalmas időben nyitva tartott könyvtárhelyiségek mily erős hatással vannak az olvasókedvre, és mindennél inkább nevelik a közönséget és szoktatják hozzá a könyvtárakhoz. Ja Fővárosi Könyvtár olvasószobája — hogy egyéb helyiségeiről ne szóljunk — szűk, sötét, kényelmetlen, barátságtalan, nyugtalan, és derűs napokon is igen kevéssé csábító tartózkodási hely; arról, hogy este vagy délután is nyitva tartsuk, amikor a nappal keresete és dolga után járó közönség könnyebben látogathatná, a könyvtár mai el- és berendezése mellett szó sem lehetj így nemcsak a nappal hivatalában elfoglalt tisztviselői kar részesedési aránya a használatban csökkent, hanem egyéb, hasonló munkabeosztású rétegeké is, mint a magántisztviselőké, tanítóké, tanároké és bérmunkásoké, míg némely szabad- foglalkozásúaké és a tanulóké emelkedett. Nem mondhatjuk, hogy a könyvtár használatának ilyen fejlődése kedvező volna. E kedvezőtlen fejlődést más körülmény is támogatta. Sokszor fejtettük ki — előterjesztésekben és nyilvánosan — hogy ha egy könyvtár puszta számbeli gyarapodásának egy-egy alkalmazottra eső hányada bizonyos magasságot meghalad, lehetetlenné válik, hogy a személyzet a könyvtár látogatóinak — akik számára és akiknek hasznára a könyvtár egyedül kell hogy létezzék -— annyi figyelmet szentelhessen, amennyi okvetlenül szükséges, hogy az olvasókat tartósan lekösse és a használatot kívánatos irányokba terelje. Nos, a Fővárosi Könyvtár ebben a tekintetben az összes magyarországi tudományos könyvtárak közt a legkedvezőtlenebb helyzetben van. Az évi gyarapodásból már 1906-ban 1060 kötet esett egy-egy alkalmazottjára, a következő évben már 1390 és 1908-ban csak valamivel kevesebb: 1309, holott a munkateher dolgában közvetlenül utánunk következő magyar könyvtárban is ez a szám alig magasabb nyolcszáznál, más könyvtárakban feleannyi sem és még kevesebb. Lehet-p ilyen körülmények közt az olvasók kellő kiszolgálásáról, felvilágosításáról, útbaigazításáról, irányításáról szó? Pedig ma alig lehet kétség arról, hogy nyilvános könyvtár használata mennyiség tekintetében ugyan főként a közönségtől, de minőség tekintetében inkább a
