A Fővárosi Könyvtár értesítője 1909
1909 / 5. szám - Basch Imre: Könyvtári impressziók Amerikából. II.
188 egyik titka sikereiknek. A belső munka ilyen szervezését, részben a munka igen apró részekre való megosztásával, részben pedig bámulatosan kifejlett irodai-technikai felszerelésükkel, különböző kártya- rendszerekkel, doboz-szisztémákkal érik el. A könyvtárak belső organizációjuk tekintetében osztályokra (department) oszlanak, mint katalogizáló, klasszifikáló (a különféle beosztásokat végző és szerkesztő), kötészeti, beszerzési stb. oszlopa, melyeknek élén egy-két igazán képzett, tanult, irodalomban s könyvtári adminisztrációban jártas (rendesen) férfi áll, akikben összpontosul úgyszólván minden olyan dolog intézése, ami tudást és puszta mechanikai begyakorlottságnál több praxist kíván. E néhány osztályfőnökbe összefoglalódik az egész könyvtár igazán szelleminek nevezhető munkája. A könyvtári munka másik s kvantitative nagyobbik része (s a belső szervezés és találékonyság tendenciája e rész növesztése felé vezet) mechanikusan végezhető, melyből kidesztillálták mindazt, ami szellemi, s a legapróbb részletekig való megosztás révén mindenki egy pár heti gyakorlat után minden különösebb előképzettség nélkül igen jól végezheti el. A könyvtár személyzete kvalitásainak e leszállítása : drágábbat olcsóbbal, tanultat kevésbé tanulttal: férfi munkát női munkával való felcserélése (a könyvtár e belső szervezete a fentebb említett néhány vezető funkció- nárius kivételével a könyvtári pályát kizáróan női foglalkozássá alakította), nincs a munka jóságának rovására, hanem egyenesen előnyére, nemcsak a belső munka szempontjából — képzettségben tehát autoritásban is alacsonyabb munkással szemben könnyebb a mechanikusan egymásba kapcsolódó összemüködést megteremtő diszciplínát fenntartani, — de a közönséggel való bánásmód és kiszolgálás szempontjából egyenesen kívánatos és követendő példa. Különösen népies intézményeknél jelentős, hogyan szervezzük és neveljük az adminisztráló erőket úgy, hogy túlhajtott tekintélyérzéssel el ne riasszák a kisebb autoritású s társadalmilag alatta álló közönséget. Nem egy jól indult kultúrintézmény vált hatástalanná a bürokratizmus miatt s az európai könyvtárak ellen való panasz is legtöbbször ez ellen irányul. A kérdés megoldása annál is nehezebb, mert semmiféle parancs vagy szervezeti forma nem segíthet, mert a hiba sem itt rejlik. Megoldás csak az lehet, ha a közönséggel bánó személyzetet (s ez az amerikai könyvtárakban a személyzet nagyobbik fele) társadalmi állásukban közelebb hozzuk az olvasók társadalmi pozíciójához. És hogy a szükséges rendet se bontsa meg és a személyzct bírjon mégis annyi tekintéllyel, hogy azt fenntartsa: nőket alkalmaznak s az Amerikában igen kifejlett és parancsoló nő iránti tisztelet megadja az ehhez szükséges és elégséges tekintélyt. És mert az amerikai semminemű különbséget sem tesz magán- és közhivatal között, nem különbözőek sem társadalmi tekintély, sem anyagi biztonság tekintetében: általában is a közhivatalok hangja, belső szervezete, a közönséggel való bánás módja teljesen hasonló a magánvállalatok hivatalaiéhoz. A személyzet tekintélyének gyengítése, de egyben megfinomítása és a nagy európai üzletekben tapasztalható előzékenységnek a könyvtárakba való bevivése, ez teszi az amerikai könyvtárt annyira homelike-ké, innen való a kellemes, meleg, otthonias hangulata, mely megtölti emberekkel a könyvtárakat, csalja, marasztalja és ennek révén neveli is a közönséget. Egy nemzet sem tud annyi eredményt felmutatni a nemzetiségi politikájában, egyik sem bizonyított annyi felszívó erőt, mint az amerikai nép. És ebben a politikájában jelentős tényező a népkönyvtárak intézménye is, de csak azért, mert okosan megtudta tartani azt a mértékletességet és határt, melyen túl szükségképpen az eredménytelenségbe vezet minden erőlködés. Ahogy, mint láttuk, mindig gondja volt oly eszközökre is, melyek feladata elsősorban a közönség megnyerése, úgy vigyázott arra is, nehogy túlzott sovinizmussal elriassza az idegen nyelvű közönséget, és így eleve lehetlenné tegye megnyerését. Az amerikaiak jól látják, hogy csak müveit népet, érdeklődő, kiváncsi, tudnivágyó s ambiciózus embereket lehet könnyen és gyorsan egy új nyelv megtanulására és asszimilálódásra serkenteni, amikor nem a külső kényszerűség, de a belső szükségérzés hajtja tanulásra. És ha az ehhez szükséges műveltséget nem nyerte még el anyanyelvén, akkor az első feladat, hogy ezt a műveltséget és intelligenciát szerezze meg, mellékes, hogy milyen nyelven. Az így kiművelt embert hajszolni fogja az amerikai politikai, gazdasági s társadalmi élet, a sajtó, a színház stb., hogy maga fusson az alkalom után, hogy az angol nyelvet megtanulhassa. Ezzel a taktikával dolgoznak a könyvtárak is: idegenek számára gondoskodnak az anyanyelvükön való irodalomról; ezzel, és csak így is lehet, vonzzák magukhoz a bevándorlókat, szoktatják a könyvtár használatára, nevelik, művelik előbb az anyanyelvén. A többi már magától megy. Nincs az az érdeklődő és tudnivágyó ember, ki soká megállhatná, hogy állandóan idegennyelvű könyvek között járván, ne vágyódjon a megismerésük után. S így szinte minden könyvtárban található kisebb-nagyobb könyvkészlet az európai bevándorlók nyelvén való irodalomból (a primitívebb nyelveket sem véve ki), sőt nagyobb városokban az idegenek városrészében elhelyezett könyvtárfiókok az illető nemzetiségnek oly-
