A Fővárosi Nyilvános Könyvtár Budapesti Gyűjteményének bibliográfiai munkálatai V. Aquincum irodalma
II. Állami régiségek
52 436. Fröhlich Robert Casteilum Onagrinum. = AÉ új f. 9 (1889). p. 98—107. 531 A C. O. helyének meghatározásánál az Idatius f. Fasti Acincumot megnevező soraiból indul ki. 437. Vásárhelyi Géza Az Aquincumból Brigetioba vezető római út irányáról és fennmaradt nyomairól. = AÉ új f. 12 (1892). p. 71—74. 531 Halász Gedeon pestmegyei mérnök által 1842-ben készített térkép és leletek alapján állítja, hogy a régi út a borosjenői határból a »Zeisel Mühle« n. malom területén kanyarodott a vörösvári határba és innen Pilisszántónak tartott. Tehát nem követte a jelenlegi országút irányát, sőt ettől ellenkező oldalon haladt Pilisszántónak. E térkép szerint a R ó m e r által az ürömi és borosjenői határban felfedezett útrészlet az Aquincumból Brigetioba vezető útnak még fennmaradt nyomait mutatja. 438. Kuzsinszky Bálint Mikor szállották meg a rómaiak a Dunántúl északkeleti részét ? = AÉ új f. 18 (1898). p. 115—118. 531 A Dunántúl északkeleti részének megszállása és megerősítése már Domitianus alatt történt s összefügg a svév háborúval. Ezt megerősíti az a töredékes felirat, amelyet a budai új várpalota helyén folytatott munkálatoknál találtak = CIL 14347*. 439. Kuzsinszky [Bálint] Der römische Limes in Österreich H. 1. 1900. [c. munka ismertetése]. = AÉ 20 (1900). p. 283—284. 531 Mint Ausztriában Carnuntum, úgy Magyar- országon egyelőre Aquincum szolgálhat a limeskutatások kiinduló pontjául, annál is inkább, mivel Aq. topográfiája távolról sem áll oly tisztán, mint Carnuntumé. 440. Domaszevski, A. v. Die Beneficiarierposten und die römische Strassennetze. = WZG 21 (1902). H. 2. p. 158—211. Múz. Régt. kvt. Als das Legionslager nach Aquincum verlegt wurde, blieb die Donaustrasse mit jener Abzweigung über Nesdn nach Sirmium die Hauptstrasse von Pannónia Inferior und zählte ihre Meilen von Aquincum über Nestin nach Sirmium. Das ganze Strassennetz südlich der Donau u. östlich von Savaria liess eine sichere Fixierung bisher nicht zu, da die Lage der in den Itinerarien genannten Orte ganze unbestimmbar blieb, unter die 5 aufgenommenen Strassen ist die l.jltin. 263] Sabaria—Acinquo XX. u. die 5. [Itin. 264] Sopianae—Acinquo XXV. Das Itinerar der Strasse Nr. 1. bestimmt die Entfernung von Floriana nach Aquincum auf 30 r. Meilen. Die Strasse ging von Floriana nach Piliscsaba u. von hier auf der durch Meilensteine gesicherten Strasse, abseits vom Flusse nach Aquincum. Es bestand zwischen Brigetio u. Aquincum eine Binnenstrasse. Auch am Nordrande des Plattensees führte eine Strasse durch Funde gesichert nach Aquincum. Nach ihrer Richtung mündet die Strasse bei Caesariana auf die Strasse Nr. 1. Savaria— Aquincum, hat das Stück Caesariana—Ossoni- bus mit ihr gemein und geht genau östlich auf Aquincum. Auf diese Strasse mündet bei der Station Jassulonibus, 25 r. Meilen von Aquincum, die Strasse Nr. 5. Sopianae Aquincum. Die Strasse Nr 1. Savaria Aquincum ist also kein einheitlicher Bau, sondern diese Postroute des 4. Jahrhunderts lauft auf Teilen ganz verschiedener älterer Strassen. Als Kopfstationen der alten Militärstrassen am Donauufer sind erkennbar Arrabona, Aza- lum, Crumerum, Aquincum, Intercisa u. Teuto- burgium. Sie sind wie die Rekonstruktion des Strassennetzes gelehrt hat, die Endpunkte der Strassen am Grenzstrom. Bedeutungsvoll für die Organisation des Dienstes der Beneficiarii ist der Posten in Transaquincum. Hier liegt der Brückenkopf von Aquincum u. eine stehende Brücke verband als einzige des Grenzstromes, das Hauptquartier Aquincum mit dem Lande der Sarmaten. Die Weihung des Altar Genio C i n i a e m о et Genio С о m m e r e zeigt, dass hier die Markte mit den Barbaren abgehalten worden. 441. Kuzsinszky Bálint Császári (Komárom m.) sírleletek, II. = AÉ új f. 22 (1902). p. 28—38. 531 A római út, mely mellett a sírok előkerültek, az Itinerariumban található egyik úttal sem egyeztethető össze. Ez az út beleesnék egy oly mediterrán útba, amely Savariát összekötné Aquincuminál. Az Itinerarium említ is ilyet (p. 263), de ez nem mehetett egyenesen, mert 169 mp hosszú. Ez csak úgy mérhető le, ha nagy kerülővel Keszthelyt (Mogentiana) érintve jutott Aquincumba. 442. Finály Gábor Római utak a Dunántúl. = AÉ 23 (1903). p. 164—173. 531 Az Aquincumig vezető dunántúli útvonalak megjelölésével Domaszevskinek a WZG-ben megjelent »Die Beneficiarierposten u. die röm. Strassennetze« c. munkájának bírálata. Domaszevski teóriájával szemben a Römer, majd Kuzsinszky által készített úthálózatot fogadja el. 443. Finály Gábor A római birodalmi limes fölkutatásáról Pannóniában. [II. hozzászólás.] = AÉ 25 (1905) p. 214—217. 531 A megvizsgálandó Dunavonalat három szakaszra osztja: 1. Országhatár—Budapest, 2. Budapest és vidéke, 3. Budapest—Dráva- torok. A második rész különválasztását az a körülmény teszi indokolttá, hogy Aq.-nak és környékének felásását a főváros magára vállalta. 444. Kuzsinszky Bálint A római birodalmi limes felkutatásáról Pannóniában. [I. hozzászólás a kérdéshez.] = AÉ új f. 24 (1905). p. 213—214. 531 A limeskutatás kiinduló pontjának Aquincumot és vidékét ajánlja. 445. Finály, G. de Kend La vie Romane nell’Ungheria Trans- danubiana. = Reale accademia de Lincei Anno CCCXI Roma 1914. Aq. műz.
