SHEMATISMUS 1913.

A LELKI TESTVÉRÜLETRE VONATKOZÓ ADATOK. A szerzetesrendeknél ősrégi ama kegyeletes szokás, hogy kiválóbb jótevőiket hálából lelki Testvérületükbe iktatják s az anyagi adományok némi viszonzásául a Rend egyetemleges érdemeinek, lelki javainak részeseivé teszik. Így már 11. Endre királyunk, mielőtt a szent helyeket bitorló pogány török ellen viselt keresztes hadjárat után Jeruzsálemből visszatért volna, ugyanott a zarándokok ellátása végett alapított szerzetesek lelki testvérületébe fölvétetni kivánt, igy nyilatkozván : „

Miezen szenteli gyülekezetnek nemcsak szives hajlamaiba ajánljuk magunkat, hanem hozzájuk számíttatni is akarunk avégből, hogy az ő testületükhöz tartozván, imáikban és egyéb lelki javaikban részesülhessünk, azért készségesen csatlakozunk az ő lelki testvérületükhöz(Virág Benedek: Magyar századok. 379.) S hogy a hála külső nyilvánulása, kivált a Kisebb Testvéreknél (szent-ferencrendiek) szintén igen régi, annak bizonyítására elég felhozni amaz érdekes és nagybecsű okmányt, melyet Kapisztráni szent János adott ki bizonyos Chitnand Lászlónak s melynek latin eredetije drága ereklye gyanánt őriztetik a Rendtartomány levéltárában. Ezen okmány magyarra áttett szövege a következő : Y. H. S. A jeles vitéznek, Chitnand Lászlónak Szeráfi szent Ferenc Atyánk rendje önzetlen jótevőjének, Kapisztráni János testvér, ugyanazon rend legkisebb és legméltatlanabb tagja s a hegyeken innen levő részeken a szigorúbb szabályok szerint élő testvéreknél főtisztelendő Főelőljáró Atyánk érdemetlen általános helynöke. — Az imák üdvös közösségéből erednek a jámbor erkölcsök. Habár a szeretet és jóhajlandóság már magában véve is mindenki által kötelez bennünket, mégis sokkal nagyobb a mi kötelezettségünk azok iránt, kiknek jótéteményeikben nyilatkozó szeretetét gyakrabban tapasztaljuk. Ennélfogva tekintettel Kegyel-