MAGYAR UMBRIA 1944. július- 1946. december

Herkó Páter. — Fr. Somogyváry Hetény VI. é. t

plébániát. Ez a plébánia középpontja volt a huszonegy faluból álló jászói questuáriának.

1

3 Ide nevezték ki a fiatal Herkó pátert adminisztrátornak és questuáriusnak. Nagy lelkesedéssel, buzgósággal állott a jászóiak és messze vidék lakóinak lelki szolgálatára. Fáradhatatlanul járta a rábízott falvakat, tanította, buzdította és vigasztalta a népet. Jó pásztorhoz híven óvta övéit a „ragadozó farkasoktól" és a herezis konkolyának vetőitől. Ilyen működésében került bele Szőnyi Nagy István: Szomorú áldozás és számkivetés c. krónikájába. A következőket olvassuk benne: 1671 március 12-én Herkó páter Hamar Ferenccel, gróf Keglevich Ferenc főispán lelkészével beállított Tornára, hogy a templomot és pa~ rochiát a királyi rendelet értelmében átvegye Szőnyi Nagy István protestáns lelkésztől. Mivel ellenállásra számított, királyi katonaságot is vitt magával. Hathatós és erélyes működését így írja le a kárvallott: „Herkó páternek, mint egy körülöttem forgolódó mészárosnak, egy fejsze vala kezében. Két kézre fogván fejszéjét, mondá: meg kell Uram bizony annak lennie, mert ezek a vitézek Ő felsége vitézei és Ö felsége akaratjából jöttek ide." Mikor ellenkezni próbált és jogaira hivatkozott, ez volt a felelet: „megperdítvén fejszéjét a fejem fölé Herkó páter mondá: Hallgass Uram, mert Isten engem úgy segélyen, elköltél (?) arról ne prédikálj sokat." Ismét ellenkezvén, mondá Herkó páter: „adjad Uram, mert majd Isten engem úgy segélyen, rosszul jársz." Hogy azonban rosszul nem járt, azt mutatja az, hogy megírhatta panaszos krónikáját. Csak a parochiáról rakták ki.

1

4 Mi volt ez ahhoz képest, amit a ferenceseknek kellett kiállniuk a protestánsok gyűlölködése miatt. Durva, kegyetlen idők voltak, tele lélekhalászattal és ilyen és hasonló radikális polémiákkal. A közeli Kisszebenben a protestánsok Szaladin Ciprián atyát addig rugdosták, míg sérvet kapott és száját, mert nem tagadta meg hitét, sőt védelmezte, ganéjjal úgy megtömték, hogy napokig feküdt eszméletlenül.

1

5 Lehet, hogy Herkó páter nemcsak a fent leírt esetben járt el így és valóban rászolgált a protestánsok gyűlöletére. Igazi „malleus hereticorum" volt, a tudott és fanatikusan szeretett igazság bajnoka. A szendrői eset... 1672 májusában Herkó páter Kassáról, illetve Jászóról Szendrőre, palóc vidékre került házfőnök helyettesnek és szónoknak. Ö lett egyúttal a növendékpapok gyóntatója is. Jó volt, hogy elkerült előbbi működésének színhelyéről. Hosszas készülődés után július végén az Erdélybe és a török hódoltságba menekült bújdosók rátámadtak a királypártiakra és el akarták foglalni Magyarországot. Ehhez természetesen az kellett, hogy a városokban elhelyezett királyi seregeket megverjék és a városokat elfoglalják. Tűzzel-vassal puszttíottak mindent, ami királypárti és katolikus volt. Augusztus 11-én a nagyszöllősi rendház esett áldozatul vad dühüknek. A szerzeteseket súlyosan megsebesítve űzték el. A sebesi testvérek a Kassa felé tartó bújdosók elől Eperjesre menekültek, de ott is bajba keveredtek, mert a bújdosók elfoglalván a várost, hetekig éltek halál1

3 Questa, a ferencesek szokásos alamizsnagyűjtése. Questuárius volt régen az a páter, aki egy körzetben nemcsak az alamizsnát gyűjtötte össze, hanem az óriási paphiányban a hívek lelki ellátását is szolgálta. Minden kolostor több ilyen körzetre, questuáriára osztotta fel környékét. A kassai kolostornak nyolc kerületben, kétszázharmincegy községe volt. A gyöngyösinek háromszáznál több. V. ö.: Szabó Adorján: A kassai ferencesek... 74 és 95 oldalak. 1

4 Üj magyar Sión, 1875. évf. 396—97. 1

5 Blahó—Verebélyi: Annales. II. 627.