MAGYAR UMBRIA 1944. július- 1946. december
Életérzés, világnézet, hit. — Fr. Sós Ányos VI. é. t
a sok álvilágnézet, hivatás ránkkényszerítette hazug magatartás. Életérzésünk idegen a hirdetett szavaktól. Talán megoldhatatlan ennek a kettétörtségnek a megszüntetése az emberben? Nem megoldhatatlan, csak nehéz. Két megoldás lehetséges: vagy rászánjuk magunkat és tudatos világnézetünk szerint próbáljuk alakítani életérzésünket, vagy az életérzést gáttalanul engedjük előtörni és elfogadjuk tudatos világnézetnek. Előre sejtjük, hogy melyik a helyes. Azonban néha az utóbbira is szükség van. Mert nem mindig rossz az életérzés. Hiszen sokszor párhuzamos a világnézettel így nincs nehézség. Bizonyos körülmények között meg éppen a nép és társadalom lelkében mélyen rejlő s fejlődő új életérzés előre törésére van szükség az elfásult, életet nem szolgáló világnézet széttörésére. (Persze nem a világnézet abszolút igazságairól, hanem relatív, társadalmi körülmnyektől függő, igazságokról van szó.) Üj életérzés tört magának utat a történelem folyamán a nagy stílusáramlatokban: a román, a gót, a barokk stílusban. Nemcsak új művészi kifejező formák teremtése volt ez, hanem új életérzésnek a megnyilvánulása. Űj életérzést tükröznek a nagy társadalmi átalakulások. Pl. a francia forradalom. Amikor létrejön a változás, éppen akkor szükségszerű, ezért nincs jogunk visszafelé ítélni. Hiábavaló lett volna ez a világnézet akkor, amikor az életérzés nem igényelte. A ma szempontjaival nem lehet a múltat ítélni. Minden kor megteremti a saját létföltételeit, különben tönkre menne. Az életérzésnek világnézetté emelését azonban nem az egyes ember csinálja, hanem egy egész kor, vagy osztály. Néha egy nagy lángelmének sikerül olyan életformát teremteni, mely egész korát megváltoztatja. De ezt sem egészen a maga erejével teszi, csak felismeri a lappangó vágyakat, jogos kívánalmakat, és ő ad kifejezést nekik. — A közönséges embernél nincs más út a világnézet és az életérzés különbségeinek áthidalására, minthagy tudatos világnézete szerint igyekszik alakítani életérzését. A feladat ez: Amire elméje azt mondja, hogy igaz, arra a szíve azt felelje: de jó hogy így van! Ami csak kívülről hatott, ezután belülről irányítson. Mi kell ahhoz, hogy az eddig idegen, kívülről ható cselekvési rend ennyire bensőséges legyen? Átélés kell. S mi ez? Átélésen „azt a folyamatot értjük, amellyel a felfogott igazságot egész emberi valónkba beolvasztjuk." 4 Ismét egy új fogalommal kell megismerkednünk. De ha megfigyeljük Horváth Sándor fejtegetéseit, lényegében igen egyszerűnek fogjuk találni az átélést, azaz annak fogalmi kifejtését. Az átélés az egész ember tulajdonává teszi az igazságot. Tehát akkor az értelemnek, az akaratnak és az érzelemnek is vállalnia kell az igazságot. A mi problémánk pedig éppen ez volt. Először is az értelemnek nagy figyelemmel kell belemélyednie az eléjeadott igazságba. Amenynyire csak lehet, át kell világítania, megértenie. Ezt az értelem meg tudja tenni, hiszen természete szerint keresi az igazságot. Ha az értelem találkozott a színtiszta igazsággal, akkor az akarattal is el kell fogadtatni. Ha olyan igazságokról volt szó, amelyek felszabadító jellegűek, akkor az akarat könnyen elfogadja. Ilyen igazságokat gyakran tartalmaznak az újonnan jött világnézetek. De ha az akaratnak POSTA BENJAMIN Budapest Margit körút 23H-1024
