MAGYAR UMBRIA 1944. július- 1946. december

Krónika 1944. jún. 30—1946. okt. 14.

Okt. 4. Szeráfi Atyánk halálának ünnepe. Ányos, Máté, Zalán, Buda és Hetény testvér ma mondja el az "Úrnak, a boldogságos Szűz Máriának, Szent Ferenc Atyánknak örökre: Voveo et promitto... Magiszter Atyánk megrázó erővel mutat rá az apokaloptikus idők nagy jeleire és benne a szerzetes kötelességére és feladatára. Délután diadalmasan harsan fel templomunkban Szeráfi Atyánk oltára köré gyűlő rendcsalád ajkáról Falconara zúgó kórusa és a zsoltár örvendező éneke: Educ de custodia animam meam... Okt. 8. Hosszas megfontolás és meggondolás után elöljáróink nem látták tanácsosnak a nagy klerikátusi közösség (33) együttmaradását. Főatyánk Albert és Konrád atyát Fülekre, Zoltán és Géza atyát Egerbe, Aurél és Kornél atyát Szécsénybe, Nesztor és Szörény atyát Vácra helyezte, Platón atya Salgótarjánba került. A testvérek közül Máté, Zalán a budai, Ocsád, Vászoly és Marót a pécsi, Buda és Kocsárd testvér a salgótarjáni rendházba került. László, Kökénd, Angyal, Árpád testvér pedig szüleihez ment haza. Attila, Töhötöm, Ányos, Hetény és Fülöp testvér Gyöngyösön maradt. Okt. 15. Rendházunk legnagyobb részét, így a klerikátot is a magyar Vöröskereszt foglalta le. A rendház szokásos nyugalma és csendje felborul. 100-nál több lábadozó katonát helyeznek el az épületben. Okt. 31. Olyan közel van már a front, hogy a riadót megelőzve ért egy légitámadás. Az emberek nem tudtak az óvóhelyre menekülni. A templom melletti szőllőskertbe három bomba hullott, az egyik alig két méterre a szentély falától fúródott a földbe. Templomunk gyönyörű üvegablakait a szentély kövezetéről sepertük fel. Nov. 1. Az állandó légitámadás veszélye miatt nem mentünk ki a temetőbe, de az állandó feszültség igen közel hozott bennünket gondolatban azokhoz a százezrekhez, akik ebben az évben lettek a temető lakói és azokhoz, akik még a tegnapi napról temetetlenül fekszenek. Nov. 4. Hetény testvér is elment, a budapesti szentföldi zárda lakója lett. Nov. 6

., Töhötöm testvér Ince és Pelbárt atyával Gyöngyöspatára költözik Most már csak Attila, Ányos és Fülöp testvér maradt a klerikátusban. A lektor atyák mind itt maradtak, megszaporodva a keleti rendházakból jött néhány atyával. Hallgatjuk a Jászberényből fel dörgő ágyúzást. Közben-közben bombázások. A nép a rendház pincéjébe menekül. Nov. 7. A magyar hadikórház kiüríti a zárdát és a Csallóközbe költözik, Nov. 15. Hetény testvér még az utolsó vonattal híreket és leveleket hoz Budapestről és tovább megy Fülek felé. Nov. 16. Este gyújtóbombákat szórtak a templom környékén. Kettő a templomra, öt a rendházra és 16 a kertbe esett. Nagy izgalommal rohantunk a padlásra oltani, fuldokolva a sűrű foszforfüstben, Szerencsére nagyobb kár nem történt. Nov. 17. Közvetlen közelben az ágyúlövések. Délben és délután ropogó légiharcok. Nov. 18. Csend ... Itt-ott egy-két lövés. A németek az éjtszaka eltűntek. A városban nincs egyetlen katona. Nagy várakozó csend. A pincében vagy háromszázan szorongtunk. Egyszercsak Simon testvér hozza a hírt, hogy a toronyból látni a bevonuló oroszokat. Magiszter atya kiment, ő találkozott először velük. Délben már a harangot kongatják. Nov. 19. A németek erősen lövik a várost, a Kálvária domb felől. Egy ágyúlövés letépte a torony felső kúpját és' a kereszt gombját. A kereszt nem zuhant le, hanem a villámhárító drótjánál fogva fennakadt. Ugyanekkor a toronyablakot is belőtték, és a rendház is kapott egy aknát és négy gránátot. A nép még mindig a pincében szorong. Nem mer senki sem kijönni. A konyhán rántottlevest főzünk nekik, és nagy fazekakban hordjuk le a pincébe. Vízvezeték nem működik, fütyülő lövések között járunk a kerti kútra. Nov. 20. Éjfélkor a rendház pincéjéből a férfiakat, mintegy nyolcvanat, a kolostor szerzeteseivel együtt elvitték és bezárták a város egyik szűk borospincéjébe. Ez alatt a bemenekült. csőcselék és cigányok elvégezték a magúit munkáját a rendházban... A szorongáson kívül egyéb baj nem történt. Másnap délben hazaengedtek bennünket. Nov. 24. Bár a németek erősen lőnek még vissza, az atyák újra a templomban miséznek. Az első harangszóra összejött hívek örömükben sírtak, hogy viszontláthatjuk egymást.