MAGYAR UMBRIA 1944. július- 1946. december

Két tojás. — Fr. László Lénárd II. é. t

KÉT TOJÁS. Alázatos szívvel kéregetni jártam, s alamizsna helyett gyémántra találtam, gyémántnál is fénylőbb nagy, szent drágakőre: mely el nem vesz soha, mert Isten az őre ... Uradalmi pusztán, zsellérek közt jártam, tudtam, mily nagy szegénységük s tőlük mit sem vártam ... jött egy öreg néne, — kezében két tojás — arca könnybarázdás, mint őszi vízmosás . . . Alig-alig tipeg, megtörte a munka, válla nyolcvan évnek nehéz terhét csak épp, hogy él szegény, [hordja; nincs gondviselője ... a tojást is — amit hozott — a szomszédból kérte .. . többet ér e tojás az Űr Isten előtt: mintha a gróf adna földet, erdőt, mezőt... mert könnyű ott adni: hol bent ül a bőség; áldlak, magasztallak örök szent szegénység ... E néniben mintha jó Anyámat látnám, amint előttem áll elhagyottan, árván; átnyújtja a tojást gyermekded örömmel, kissé elfordulok könnybelábbadt szemmel; ne tudja meg senki, hogy én mit éreztem: amikor a szegénysoron drágagyöngyöt leltem ... kölcsönkért, hogy adjon, mily nagy lelki mélység . . ! áldjon meg az Isten örök szent szegénység . .. ! Fr. Lénárd.