MAGYAR UMBRIA 1944. július- 1946. december

Magyar katolikus autonómia. Egyházjogi szempontból. — Fr. Füzes Zalán VI. é. t

ad earn pertinet moralem personam, quae eadem bona legitime acquisiverit. Ha tehát ők a tulajdonosok, csakis ők engedhetik meg a világiaknak az egyházi vagyon kezelésében való részvételt, minden mástól eredő engedmény jogtalan. Annyira vigyáz erre a kódex, hogy mégha az adománylevelek révén világiak is lennének az egyházi vagyon kezelői, azok is csak az egyház nevében és megbízásából tehetik ezt, mint megtalálható ez az 1521. canon 2. §-ában. S ez a jogelmélet található meg az egész egyháztörténelemben is. A hierarchia a vagyonkezelést is saját feladatának és kötelességének tekintette mindig. Pl. az ősegyházban erre a célra rendelik a diákonusokat. Mégis ez a tér az egyetlen, ahol a kánonjog megengedi a világiak beavatkozását éspedig könnyen, míg a hierarchia fősége kellőképen biztosítva van. Névszerint megengedi a világiak részvételét az egyházi vagyonkezelésben: 1. ha az alapítók úgy rendelik és a hierarchia elfogadta, 2. ha a hierarchia megbíz világi személyeket (mint megtörténik ez az 1520. c. 1. §; 1521. c. 1. §; 1183. c. 2. §), 3. a szokásjog alapján, (1182. c. 1. §; 1520. c. l.§). Erre a beavatkozásra pedig három okot említenek a jogászok. Először, hogy a lecsökkent egyházi vagyon minél jobban ki. legyen használva, szakemberek a kezelésbe bevonhatók. Másodszor, hogy a hiányzó javakat a világiak pótolják, harmadik ok, mely egyúttal a legfontosabb is: ha az egyház tulajdonjogát az állam nem ismeri el, lehet a világiakat bevonni a vagyonkezelésbe, hogy így tudjuk az egyház számára szükséges anyagiakat biztosítani, mint történt ez az őskeresztény societas funerica formájában, vagy mint ma az USAban, ahol csak az egyházi és világi tagokból álló testületeket ismerik el tulaj donjogképesnek (Lipics i. m. 48.). AZ AUTONOMIA IDŐSZERŰSÉGE. Láttuk a meghatározást és az alapelveket, könnyű ezekből megállapítani, hogy az autonomia lényegében nem új dolog, mert az egyház ennek a gyökereit régen ismerte, igaz, hogy csak eltűrte, a kegyúri intézményben. Így a katolikus önkormányzat nem más, mint jogfejlődés. Űj gazdasági, társadalmi rendnek megfelelő intézmény. Ezzel azután érintettük azt a kérdést, vájjon ténylegesen van-e szükség katolikus önkormányzatra, s különösen tárgyunk esetében itt Magyarországon? Szükséges a katolikus autonomia egyházjogi szempontból. A már említett 218. cánon 2. §-a kifejezi, hogy az Egyház önkormányzattal rendelkezik és független bármely emberi hatalomtól, közvetve azt is kifejezi, hogy ezen jogának elismerését igényli, különösen azokban az államokban, melyek a vallásnélküliség vagy éppen a vallásellenesség álláspontján állanak, ahol így az állam beavatkozása csak az egyház kárára és a hívek lelkének veszélyére történik. így mindenképen egyházjog-ellenes a magyar helyzet, ahoi igen gyakran vallástalan kultuszminiszter jelölte ki a magyar főpapokat, kezelte és kezeli mindmáig az egyházi vagyont. Vagy egyenesen nevetséges az az angol helyzet, mely szerint egészen a legutóbbi időkig az anglikánoknak hit és erkölcs dolgában a legfőbb hatósága a 70%-ban vallástalan vagy másvallású angol parlament volt. (Kat. Szemle 1937; 320.). Szükséges az önkormányzat lelkipásztori szempontból. Az egyház minden kornak, népnek az igényéhez tudott alkalmazkodni. A francia forradalomtól kezdve az élet eldemokratizálódott. Ez a demokrácia nem divatos jelszó, hanem mély valóság. Létérdeke tehát az egyháznak, hogy hozzá tudjon férkőzni az új időkhöz és az új emberekhez is. Szépen mondja