MAGYAR UMBRIA 1944. július- 1946. december

Életérzés, világnézet, hit. — Fr. Sós Ányos VI. é. t

A természetfeletti hitet és életet Isten minden megkeresztelt embernek megadja és pedig nem mint puszta metafizikai járulékot, hanem azt akarja, hogy ez pszichikai tartalommá fejlődjék. Ez a természetfeletti élet a kegyelem. A kegyelem részesedés a sajátos isteni életben, mely ember számára és minden teremthető lény számára hozzáférhetetlen, természetét meghaladja. Ebben a hallatlan kincsben Isten külön ajándékozó jóságában részesített. A kegyelem Isten élete mibennünk, amennyiben Isten gondolatai a mi gondolataink lesznek, saját szeretetét önti belénk, hogy azzal szeressük őt. Most a hit által tökéletlenül bírjuk még ezt az isteni életet, de egykor meg fog nyilvánulni bennünk, amikor kivetkőzünk a földi kötelékekből és látni és élvezni fogjuk őt, mint ahogy látja és élvezi Isten önmagát. De hogy ezt az életet megélhessük, melyre magunktól sem vágyunk, megélésére semmi erőnk és képességünk nincsen, már itt a földi életben adta Isten a természetfeletti erényeket: a hitet, reményt és szeretetet, hogy ezekkel az erényekkel, ha tökéletlenül is, de az isteni életet éljük. A hitben elfogadjuk a kinyilatkoztatás szavait, így részesülünk Isten gondolataiban. A reményben Isten ígéreteire támaszkodva bizalommal várjuk, hogy elérjük a megdicsőült életet. A szeretetben képességet kaptunk arra, hogy Istent önmagáért szeressük. De ezekkel az erényekkel felszerelve is még tökéletlenül és nagyon rejtett módon részesültünk az isteni életben. A hit nem ad teljes világosságot, csak arra képesít, hogy a kinyilatkoztatást, azaz Isten szavát elfogadjuk Isten tekintélye miatt. A természetes igazságokban saját értelmünkkel megszerezhető nyilvánvalóságot (evidenciát) a természetfeletti igazságokban nem szerezhetjük meg, ezt Isten tekintélye pótolja, vagyis az a tudat, hogy Isten tudja, amit mond. így a hit inkább engedelmesség, mint látás. Azért mondja Szent Pál apostol, hogy most homályban, tükör által látunk. Ugyanígy a reményünk is a hit homályára támaszkodik, szeretetünk tárgyával sem jutunk közvetlen érintkezésbe, hogy ez a szeretet az élmény erejével lefoglaljon. „A természetfeletti erény csak azt eszközli, hogy a megfelelő erény cselekedetek a természetfeletti célhoz lesznek arányítva és természetfeletti értéket nyernek."

6 Megmarad az emberi erőkifejtéssel járó gyötrelem, bizonytalanság. Valahogy idegenül járunk ebben a világban. Szent Tamás megadja a magyarázatát, hogy a természetfeletti erényekkel felszerelt ember is miért olyan tökéletlenül birtokolja a hitben megadott természetfeletti életet. Bizonyításának lényege az. hogy a természetfeletti erények oly képességek, amelyek Isten tulajdonai, mi pedig csak ajándékba kaptuk. Természetünk nem birtokolja ezeket teljesen. Ezekkel a képességekkel mindig jobban tud működni az, aki azokat tökéletesen birtokolja, mint az, aki csak ajándékba kapta és tökéletlenül birtokolja. Ezekkel a képességekkel csak az tud boldogulni, akinek segítségére iön. e képességek igazi tulajdonosa. Az orvos maga is tud gyógyítani, de növendéke, míg nincs beavatva a tudományba, egészen csak úgy tud gyógyítani, ha segítségére jön mestere, aki a tudományt egészében birtokolja. így van az ember is. Megvannak a természetfeletti élettevékenység forrásai a hit, remény és szeretet, de csak akkor tudja ezeket használni, ha maga Isten jön, aki a hitre, reményre és szeretetre lendíti e képességeket.

7