MAGYAR UMBRIA 1934.

ki s helyezte Mária ékes koronájába. Erezte, hogy a Szent Szűznek oly eszményi szépnek, tisztának és fenségesnek kell lennie, hogy maga a minden szépség s tisztaság forrása és kútfeje, Isten, megadhassa neki azt a tiszteletet, kegyeletet és szeretetet, mellyel egy tökéletes fiú édesanyjának tartozik. A doctor marianus megdöndhetetlen érvekkel és kirartó következetességgel, számolva minden nehézséggel, állítja fel s vezeti végig nagyszerű elgondolását. Isten az abszolút akarat, a legtisztább Lény, nem engedheti meg, hogy egyszülött Fiára csak egy percig is ráboruljon a bűn árnyéka. Sőt pozitíve akarja is, hogy Fia isteni tisztaságát emberi származása homályba ne borítsa. S ez illik is Hozzá. Deus potuit, decuit, voluit. Eddig az előző századok teológusai is eljutottak, de tovább nem. Ámbár dr. Schütz szerint Scotus nem vonta le, legalább is nem teljes határozottsággal az ergo fecit döntő következményt, „Mindazonáltal — írja ugyanő — nincs kétség benne, hogy Scotusban eszmélt reá a megizmosodott ferences teológia az Immaculátával való benső rokonságára s az ő éles különböztetései törték át azt a homokmorénát, melyet az eddigi teológia nehezen előrehömpölygő gleccsere önmagának emelt volt". Igaz, hogy Scotus az ergo fecit következményt nem vonta le teljes határozottsággal, de csak azért, mert akkor az Egyház hivatalosan még nem nyilatkozott ebben a hittételben. Fiúi kegyeletből az Egyház hármas hivatala iránt ilyen formában állítja fel tételét : Isten megtehette azt, hogy Mária sohasem volt az eredeti bűnben, azt is megtehette, hogy csak egy pillanatig volt benne, s végül az is megtörténhetett, hogy egy bizonyos időn keresztül az eredetibűn állapotában volt s csak ennek a bizonyos időnek utolsó pillanatában tisztult meg. A bizonyítékok felsorolásában azonban már egész határozott. Az első lehetőséget nem is tárgyalja, mint olyat, amely nem méltó Máriához. A második lehetőséget igen röviden, de teljesen elintézi a következő okadatotással : ha Isten megtehette azt, hogy egy bizonyos időnek utolsó pillanatában megszabadíthatta Szűz Máriát az eredetibűntől, akkor ezt megtehette az első pillanatban is. így tehát csak az első pillanatban is. így tehát csak az első lehetőség marad hátra, az tudniillik, hogy Mária sohasem volt az eredetibűn állapotában. Scotus szerint Isten a Szűzanya lelkébe fogantatásának első pillanatában olyan kegyelmet öntött, amilyet más ember a keresztségben nyer. Ezáltal Mária megszentelődött ; nem a tényleges eredetibűntől, mert az nem volt benne, hanem attól a bűntől, amely meglett volna a fogantatásában, ha a kegyelem nem előzte volna azt meg. A Scotus-korabeli teológusokat három súlyos ok gátolta a dogma nyílt megvallásában. Az eredetibűn egyetemes ténye, Krisztus megváltói tevékenységének általános volta, mely által mindenki számára megnyitotta az áteredőbűn miatt bezárt mennyország ajtaját. Scotust éles megkülönböztetései itt sem hagyták cserben. 0 is azt mondja, hogy természetszerint Szűz Máriára is áll az eredetibűn törvénye és a megváltás. De nála a megváltás kegyelme abban nyilvánult meg, hogy nem engedte a bűnt érvényrejutni benne. Krisztus