MAGYAR UMBRIA 1934.

mélyéből fakadt, mert az ember csodálatos műveiben a teremtő lélek ül ünnepet. Amilyen a szem, olyan a világképe, amilyen a lélek, olyan a dala. Scotus egyéniségének legtermészetesebb jellemvonása a szeretet. Az egész világot s annak minden jelenségét a szeretet szemszögéből tekinti. Gyakorlatilag szeret. A tett az első a fogalommal szemben. A tudás csak eszköz a gyakorlatra. A legértékesebb tett pedig a szeretet. Állításunkat megerősítik P. Gemelli szavai : „Olyan ferencesnek mondották, aki a szeretet iránti érzékét elvesztette, holott egész bölcselete a szereteten nyugszik". Neki minden a szeretetről dalol. Scotus világnézetének megfelelően Isten a Szeretet. „Deus est formális Caritas". Az egész mindenség az isteni szeretet csodálatos műve. Isten tevékenysége a szeretetben összpontosul. Isten elsősorban Önmagát szereti Önmagában, azután szereti Önmagát más lényekben, melyek a Tőle kapott szeretettel szeretik Őt s ebben áll a boldogságuk. De mivel az ember nem képes istent teljes tökéletességgel szeretni, azért Isten öröktőlfogva akarja, hogy egy kívüle eső lény a legfőbb módon szeresse Öt s már előre látta az emberi és isteni természetnek ebben az egy személyben való egyesülését. Az isteni szeretetnek ez az örök kivirágzása Krisztus, Istennek öröktőlfogva predestinált Fia. Krisztus tehát Isten és ember egy személyben. Ö a világmindenség centruma, a világtörténelem tengelye. A nagy harmónia az égen és a földön csak Érte van. Isten mindent Érte teremtett, mert 0 a rohanó századok örök királya. Scotus a patmosi Sassal, Szent János evangélistával elzengi Krisz'us Istenségének örökké fenséges himnusát: Kezdetben vala az Ige és az Ige Istennél vala és Isten vala az Ige" (Ján. 1, 1.). Azután alázatosan fejet hajtva, elrebegi az Inkarnáció mélységes titkát: „És az Ige testté lőn és miköztünk lakozék" (Ján. 1, 14.). De az ,emberré-levéshez, a Megtestesüléshez földi anya, édesanya kellett. így kapcsolódik bele Szűz Mária saját személyével a katolikus teológia tágkörű keretei közé. A teológia szíve a dogmatika s ennek a szívnek egyik legistenibb, legtisztább dobbanása a Szent Szűz. Scotus minden igyekezetével azon fáradozik, hogy Máriát, mint Krisztus édesanyját, minél magasabb piedesztálra emelje. A skolasztika kidolgozott terminológiáját, éles elméjének finom megkülönböztetéseit mind a Boldogságos Szűz szolgálatába állította. így egyesülnek Scotusban a doctor subtilis és a doctor marianus tulajdonságai. Szent Ferenc a Boldogasszony lovagja, Szent Bonaventura a költője, B. Duns Scotus pedig a teológusa. Krisztus és Mária elválaszthatatlanok Scotus lelkében és gondolatában. Az általa felfogott létrend életfájának zöldelő ágai között az isteni szeretet szellője lengedez, melynek tetején Krisztus királyi trónja áll ; attól jobbra Mária glóriás diadémja ragyog. „Ha Jézus az igazság és szentség napja az égi világban, akkor Mária a hold, amely szelíden visszasugározza Fiának, az isteni napnak fényét". Scotus határozottan állítja, ennek az égi napnak, Krisztusnak, Mária a természetes édesanyja. A Szent Szűz anyja Jézusnak, mint embernek, mert az ő tiszta véréből formálta a Szentlélek Krisztus