MAGYAR UMBRIA 1934.

jobban az intuíció körzetébe tartozik. A ferences iskola pedig egé­szen Kriszto- centrikussá lesz. A Bambino szeretete, a szent helyek utáni sóvárgás, az Úr szenvedését átérző jelenség, már enek az iránynak gyümölcse. Nem­csak Szent Bernát, hanem az előtte létező iskolák is figyelemmel kisérik a Krisztussal kapcsolatos eseményeket, de miként P. Theo­báld megjegyzi : *. . „arra kérték Krisztust, hogy ossza meg dicsősé­gét, de nem gondoltak arra, hogy részt kérjenek szenvedéséből." ') A Kompasziv Szent Ferenc itt kezdte s amazt kéretlen kapta. Siratta a szenvedő Jézust ; szánta a megvetett szegénységet s eljegyezte magát vele... A szentferenci szegénységnek ugyan nemcsak a Poverelló érzelméhez van köze, hanem mint a többi egybefonódott sajátságoknak az egyéb ferences gyökérszálakhoz is, de a szenve­délyes ragaszkodás, a Madonna Povertához mégis az érzelemből fonja a myrtus koszorút az elfeledett Jegyes homlokára. A megked­veltetése is az érzelem hárfájából csalta ki a hangokat, habár mély­ségei az értelemig hatolnak a szegénység az apostoli útra tért Ferenc szemében a földtől való végleges elszakadást jelentette s kifejezte vele, hogy Isten neki elég ! IV) A világtól s annak ragadós bogáncsaitól ment, Krisztust tökéletesen kópiázó szent, mestere volt az imádságnak. Amint már hite következményeként említettük, valóban Isten gyermekének szel­lemével járt a teremtmények között s szólította fel az eszes és érte­lemnélküli teremtményt, hogy vele együtt imádja az Urat. Páratlan jelenség az új imádkozó tipus, aki nemcsak a templomban hanem a piacon is ; nemcsak breviáriumból, hanem az utakat róva szívéből imádkozik. Szokatlan a külső keret, ujdonszerű a belső motívum, ahogy az evengéliumos Ferenc tanítja az embereket, imádkozni ! Aki nem tud mást, — a Miatyánkot imádkozza, miként az Ur meg­hagyta, de mindenkinek kell imádkoznia 1 Az evangéliumos szent imája a szeretet imája. Isten szeret, gyernekeinek tekint; az Evangélium mondja: „ti pedig így imádkoz­zatok ; Mi Atyánk!" 2) imája hála imádság, mert az Örömhir köny­véből ezt olvasta : „mert Isten úgy szerette e világot, hogy Egyszü­lött Fiát adta, hogy mindaz aki Ö benne hisz el nem vesszen. 3)" — imája az alázatos vámos imája : „Ki vagy te Uram és ki vagyok én ?"; — imája az Evangéliumban ajánlott szószaporítás nélküli ima : Deus Meus et Omnia- En Istenem és Mindenem !" Nemcsak könyörgése ima, hanem az egész ember kitárt karja­ival behunyt szemével, térdreboruló alázatával maga a megszemé­lyesített imádság, amit első életrajzírója így fejez ki : „Totus non tam orans quam oratio factus." 4) Nem is imádkozó volt mint maga az imádság volt ő egészen.) *) Les Ecoles De Spiritualité Chrétiene. 103. : 2 On suppliait le Christ de partager son royaume on ne songeait pas á partager ses douleurs ! 2) Matth. VI. 9-11. 3) Ján. III. 16. 4) Calan. Leg. I. 71.

Next

/
Oldalképek
Tartalom