MAGYAR UMBRIA 1934. 2. SZÁM

A lelkibetegségekről

tett, előkészített szervezetből közvetlenül létrehozzák, kiváltják a lelkibetegségeket. Ilyenek elsősorban a különböző ipari mérgek, (fémmérgek, amylalkoholok és más ipari gázok), több növényi méreg (gomba, alkohol ; nikotin csak nagyon ritkán), valamint a súlyosabb fertőző betegségek stb. Nagyon sok esetben azonban a nagyobb testi és különösen lelki megrázkódtatások szoktak Ielkibetegséget kiváltani. Megemlítendő még az ú. n. psychikai fertőzés is. Főleg akaratgyenge egyéneknél fordulhat elő, hogy mások betegségének láttára maguk is megkapják azt. Ezért kell különösen a gyermekeket az ilyen beteg köréből eltávolítani, mert náluk fokozottan nagy a veszély az ilyen fertőzésre. Mielőtt még a betegségek tárgyalásába fognánk, lássunk előbb néhány módszert, amelyek segítségével könnyebben felismerhetjük az egyes betegségeket. Mint már előbb is láttuk, a lelkibetegségek jórészben örökölt betegségek és ha most a gyermekeket ebből a szempontból vizsgáljuk, úgy csakhamar felismerhetjük rajtuk a terheltségnek úgy testi, mint lelki jelenségét. Nem kell azonban arra gondolnunk, hogy amelyik gyermeken ilyen jelet felismerünk, az már szükségképen lelkibeteg is. Azt lehetne mondani, hogy minden terhelt gyermek az alábbi jelek valamelyikét magán hordja, de nem minden ilyen „jelzett" gyermek lelkibeteg. A terheltség leggyakrabb lelki jele a szellemi tehetségek diszharmóniája, vagyis egyes képességek (pl. zenei, mathematikai) túlságos kifejlettsége a többi rovására. Azért oly gyakori, hogy szellemileg jótehetségű egyének testileg oly ügyetlenek, sőt néha egyenesen fogyatékosak is. Ugyancsak nem számítható a szellemileg teljesen normális egyének közé, akinek már gyermekkorában túlságosan kifejlett érzelmi élete van ; vagyis a legcsekélyebb okra szertelen haragra gerjed, szinte toporzékol, elsápad, elkékül. Ennek ellenkozője a túlzott félelemérzet. Az eddigiekből már könnyen megérthetjük azt az általános véleményt, hogy az ú. n. „genik" gyermekei gyakran korlátolt szellemi tehetségűek, sőt sokszor egészen idióták. — Ilyen esetben már az apa terheltségből kifolyólag „geni", de csak egy bizonyos téren és fia már sokkal nagyobb fokban lesz terhelt. Ennél sokkal könnyebben ismerhetők fel a terheltség testi jelei. A „vízfejű", kisfejű, „farkastorok", „nyúlszáj", a hegyesfülű gyermek rendesen a terhelt egyének közé sorozható, de nem ritka stigma az archoz nőtt fülcimpa, a különböző színű szemgolyó, ferdén vagy rendellenesen nőtt fogak sem, úgyszintén az összenőtt vagy hiányzó végtagok is sokat engednek következtetni a terheltségre. Ilyennek tekinthető még a különböző beszédhiba is, mint selypítés, dadogás, de csak akkor, ha ez még 5—6 éves kor után is megmarad. Ezek a külsőleg jól felismerhető jelek, mint már láttuk, nem mindenben megbízhatók. Olyan eszközhöz kell tehát folyamodnunk, amely legalább a legtöbb esetben biztos eredményt nyújt. így alakultak ki az egyes lelkivizsgálati módszerek. Ma már elég szép számú módszerrel rendelkezünk, amelyek sokszerű és leginkább