MAGYAR UMBRIA 1934. 2. SZÁM
A lelkibetegségekről
felelhetünk első kérdésünkre ; a másik némi világot vet a beszámíthatóság kérdésére. Ha a betegségeket a külső megnyilvánulásuk, lefolyásuk szerint akarjuk csoportosítani, úgy legegyszerűbb az eljárás,,ha a lélek tevékenységének egyes köre szerint figyeljük meg őket. így beszélhetünk az érzéki, értelmi és érzelmi körökben megfigyelhető rendellenességekről. Az érzéki körben különféle rendellenességek állhatnak elő. A beteg vagy fokozott mértékben érzi a testére ható külső ingereket, vagy pedig ellenkezőleg, csak tompítva, esetleg semmit sem érez. A túlzott érzékenységű tünetek a hyperesthesia, ellentétje az anaesthesia. Ez a két fajtájú' érzéklési zavar rendesen csak egyes testrészekre szorítkozik és inkább csak a külső bőrfelületre. Majdnem mindig más lelkibetegségek kísérő jelensége, ritkán önálló betegség. E kettőhöz hasonló a hyperalgaesia és az analgaesia is, melyeknél a rendellenesség a fájdalomérzésben jelentkezik, vagyis analgaesiánál a beteg egyes helyeken, sokszor azonban az egész testen is, semmiféle fájdalomérzést ném észlel, teljesen erzéstelen. Hyperalgaesiánáí viszont túlzott mértékben érez minden fájdalmat, már a legcsekélyebb érintésre is. Mindkettő más lelkibetegségekkel kapcsolatban szokott előfordulni. Ugyancsak az érzéklési körbe tartozik a fantázia beteges működése, amikor a beteg olyan képzeteket tart valóknak, amelyek a valóságban nem léteznek, vagy legalábbis nem abban az időben vagy formában. Más szóval a betegnek képzetei vannak megfelelő reális tárgy nélkül. Ezek a hallucináció és az illúzió. Hallucinációnak azt a tünetet nevezzük, amikor a beteg olyan képzeteket tart valóknak, ameíyek abban az időben egyáltalában nem léteznek ; illúziónál a képzetek megvannak ugyan, de a beteg azokat meghamisítva, elferdítve fogja fel. Hallucináció és illúzió azonba,n nemcsak betegnél fordulhat elő, hanem nagyon sokszor még teljesen egészséges embernél is. így pl. sötétben fatörzsöt embernek tartunk stb. A különbség csupán az, hogy amíg az ilyen érzékcsalódások egészséges embernél csak átmenetileg, elvétve fordulnak elő, addig betegnél ezek tartós" és állandó jellegű jelenségek. A legtöbb visio is, (t. i. azok, amelyek nem Istentől valók !) q legtöbb ilyen érzékcsalódáson alapul. A lelkiélet másik körében, — az értelmi körben, szintén elég gyakran és elég sokféle betegség észlelhető. Ebben a körben a főmozzanat az „én-tudat" többé-kevésbbé való elvesztése. Cselekszik, de nem tudja, hogy „0" cselekszi azt. ( Absence, ködös állapot). Az öntudat legmélyebb zavarát „feomd"-nak mondjuk, amikor is a beteg szellemi életéről alig tesz valamilyen tanúságot, vagy ha igen, akkor csak nagyon ritkán; állandóan mintegy mély álomban van az illető. Ezen ködös állapot eredete vagy a figyelem hiánya, vagy éppen ellenkezőleg, megvan ugyan a kellő figyelem, de hiányzik a megrögzítés. Nem tud állandósulni, hanem ugrásszerűen megy a figyelme égyik tárgyról a másikra. Oka lehet azonban az emlékezési anyag
