MAGYAR UMBRIA 1934. 2. SZÁM
A marianus ferencesek hazánkban II. Endre és IV. Béla uralkodása alatt
A királyi követségek szolgálatában. A ferences atyák éltek tehát a király bizalmával, de sohasem éltek azzal vissza. Fényes bizonysága ennek az, hogy Béla és neje 1246-ban Jakab provinciálist és Román nevű gyóntatójukat küldték követségbe a Lyonban időző IV. Ince pápához országos ügyekben. 2) Es a testvéreknek sikerült is királyuk ügyét kedvezzen elintézniök. IV. Béla 1253-ban a gazdátlanná vált Babenberg örökség miatt háborúba keveredett Ottokár cseh királlyal. Mindkét fejedelem a pápához fordult. IV. Ince el is küldötte diplomatáját, a portugál származású Velasquez Ferenc-rendi szerzetest. A legátus sikerrel járt el megbízatásában. Ottokárt azzal fegyverezte le, hogy Babenbergi Margittal kötött házasságához csak akkor adta meg a szükséges felmentést — a pápától kapott felhatalmazás alapján — amikor ez megesküdött arra, hogy mindenben aláveti magát a Szentszék ítéletének. Bélát is sikerült rábírnia, hogy seregeit Morvaországból visszavonja. 3) Mindazáltal az állandó béke érdekében felszólította a fejedelmi feleket arra, hogy tárgyalásaikat megbizottaik utján a pápa színe előtt folytassák. Királyunk személyét ekkor Tűrje Fülöp, zágrábi püspök és egy Ecce nevű ferences atya képviselték. A király bírói megbízatásokat is adott a ferenceseknek. így 1261-ben Béla meghagyta a sárospataki testvéreknek, hogy a sároshegyi várnagyot szemmel tartsák, nehogy igazságtalanul bánjék a sátoraljaújhelyi polgárokkal és ha a körülmények úgy kívánnák, akkor terjesszék az ügyet a király elé. 4) Bélának amúgy is gondterhes uralkodásának napjait nagyon megkeserítették fiának, V. Istvánnak lázadásai. Mikor első ízben, 1263-ban apa és fiú kibékültek, Béla négy ferences atya kíséretében jelent meg a zólyomlipcsei találkozáson. Talán azért vitte őket magával, hogy a fölindult öreg királyt az apai szív hatalmára : béketűrésre ha e kötelességüknek a kisebb testvérek templomaiban tettek eleget stb. stb. . . (V. ö. Karácsonyi : U. o.) A franciskánusok nehéz helyzetükben a pápához fordultak és IV. Ince, majd IV. Sándor javukra is döntött. De a vita csak akkor fejeződött be, mikor IV. Kelemen 1265-ben egyik bullájában olyan kiközösítéssel sújtja mindazokat, akik vonakodtak elismerni a ferencesek privilégiumait, hogy attól a bűnöst csak a pápa v. a szerzet részére kijelölt védők (esztergomi, kalocsai, zágrábi ; illetőleg az esztergomi, váci püspök) oldozhatja fel. — Ez az eredeti bulla gyöngyösi zárdánk levéltári kincse. 2) Fraknói V.: Magyarország és a római Szentszék. Bp. 1901,67. — Béla ugyanis a tatárok kiűzése végett sereget kért II. Frigyes osztrák hercegtől. Ha kérelmét teljesíti, úgy Béla hajlandó lett volna fönhatóságát is elismerni. Az álnok Frigyes megígérte ugyan a segítséget, de ígéretének nem tett eleget ; Ennek dacára is jogigényt tartott Magyarországra. Béla az ebből származó viszály elintézésére küldötte követeit Lyonba. 3) Balics : U. o. 1888,67. 4) Wenzel G.: Árpádkori új okmánytár. Pest. 1870,6. . . „Volumus eciam, quod cum necessitate ingruente, quod Deus avertat, hospiles nostri de Saturelen ad Castrum nostrum de Saturhyg convenerint, judicio Castellani nostri pro tempore constituti debeant subjacere, qui eos judicare debeat auctoritate nostra pariter cum Plebano : ita quod si modum excessif in judicio, idem Plebánus vice persone nostre de immoderato judicio dictum Castellanum debeat prohibere ; et hoc facere debeat testimonio Fratrum Praedicatorum et Minorum" .
