MAGYAR UMBRIA 1934. 2. SZÁM

A lelkibetegségekről

megdicsőült látás szükséges. Azt szokás mondani : hát csak úgy véletlenül . . . pedig hát . . . Mennyire megfoghatatlanok az Ő ítéletei és felkutathatatlanok az Ő útjai! (Róm. 11, 33.) Igen, Istennek tervei vannak, amelyek kifürkészhetetlenek. Terve van velem is, veled is, mindenkivel, még a nyomorultan magukbaroskadt beteglelkű emberekkel is. Tudta nélkül semmi sem történik, mégcsak hajunk szála sem veszhet, legkevésbbé eszünk. Tudja az első bimbó fakadásának idejét éppúgy, mint a ma még józanul gondolkodó, holnap már zavart elméjű ember szomorú tragédiáját ; de terve van vele ; tud a szentek égbe feszülő imádságáról és célja van velük ; tud a genikről és terve van velük, éppúgy, mint a paralisises beteg és idióták szomorú seregéről — és terve van velük. Ne nevessük ki Isten terveinek eszközeit, a kacagás mindenkinek fáj, de fáj elsősorban a Mindenség bölcs Alkotójának. Szegény szerencsétlen testvéreinkben nézzük a Krisztus kiömlő, drága vérén megváltott milliókarátos lelket, és hálaimát rebegve örüljünk szívünkben, hogy ép lélekkel és egészséges gondolatvilággal szemlélhetjük az élet ezernyi szépségét. Felhasznált főbb forrásmunkák : Donát : Psychologia. Dr. Doros—dr. Melly : Statisztikai közlemények, 61. köt. 1. sz. Genicot: Institutiones Theologiae morális I—II. dr. Grünwald Pál : A lelkipásztori gyógytan kézikönyve. Höffding : Psychologie auf Grundlage der Erfahrung. Prümmer : Manuale Theologiae morális I. dr. Stöhr Ágoston : Lelkipásztori egészségtan II. dr. Török Mihály: Medicina et Psychiatrie pastoralis stb. stb. Fr. Lúcius.