MAGYAR UMBRIA 1929. 4. SZÁM

A "FEKETEKABÁT" ÓHAJA

Á " FEKETEKABÁT " OHAty / Missziós elbeszélés./ I. Tüzes nap volt a nyár közepén. A kék ég melegen nehezedett az egész vidéket körülvevő erdőségre. A szegélyező fák árnyékától tarka-barka szinü folyó pedig lassan hömpölygött a fák között s a kis primitiv árucsere állomás épületei mellett. Ritkán rezzent meg egy-egy levél. ] ég a madárének is elhalgatott. Ugy látszott, mintha az a frissen lépkedő ember is az álmos csendnek egy részévé vált volna. Arcát valami tulömlö» élénkség és munkát sürgető vágy boritotta el. Ezen élénkséget csak fokozta szemeinek mély kéksége és fejét koszorúként övezővöröses haja. Szája széle, szende és kedélyes volt, világos bőre pedig orcáin kivörösödött. A fiatal és deli ifjú nemes elödök sarja volt. kost a kezében levő könyv fölé hajtotta fe jét, ajkai pedig a napi zsolozsmát suttogták. Hirtelen, az álmos csend közepette, vlzcsobogásszerü hang ütötte meg fülét. Amint a folyó felé fordítja tekintetét,szive r. -nagy meglepetéstől erősét dobban* A lassú folyon mintegy husz tagból álló csónaksereg közeledett, Az edzett karok evezőcsapásai alatt a csónakok gyorsan közeledtek s oly bájosan és fürgén szelték a vizet, mintha Tizimadarak lettek volna. Végre a kiálló parton kikötöttek, az evezősök pedig élénken ugráltak ki a csónakokból. Amint egy pillanatra a fák mellett megállapodtak, jól -szemügyre vehette eket. Egyenes, fekete hajuk, erossen kiálló arccsontjuk és vörös bőrük elárulta fajukat. Amerikai indiánok voltak. Ezután becserélés végett magukkal hozott prémckkel az árucsere barakba mentek, hogy az évi cserét elintézzék. A fiatal ember mohón követte őket s jól megfigyelte egyene s talpú járásukat, torokhangzos nyelvüket és rövidra szabott