MAGYAR UMBRIA 1929. 4. SZÁM

KRITIKAI REALIZMUS

boluma a valóságnak s non képe, akkor nem mondbat juk az érzék­lest ismeretnek, lianem inkább szubjektív fikciónak. Ha tehát érzéklésünk ismeretszerző - ami nem szorul sok bizonyitásra­akkor szükséges, hogy a valósággal ugy ismertessen meg ben ­nünket, mint az kívülünk van. Hogy a dolgokat, mint kívülünk vannak nem ismerhetjük meg, aposzteriőri már bizonyítottuk, A hatás és visszahatás elvéből apriori is . De ezerken kivül mindig van feleletünk,­Érzéklésünk valóban ismeret, de mint mindent, érzékismeretün­ket is meghatározza a célja. Érzéklésünknél a cél elsősorban az élet fenntartása és csak mint másodlagos cél szerepel az ismeret. Hogy ez mennyire igaz, csak röviden hivatkozunk az említett tényekre. Érzékszerveink igen korlátoltak s csak annyit tudunk fel­fogni, amennyire épen szükségünk van az élet fenntartására. A villamosság felfogására nincs külön szervünk, mivel él-etfbnntartásmakra , nem is fontos! S igen sole féle erő léte­zik még, melyek a világrendben lényeges szerepet visznek, de csak közvetve ismerjük őket, mert életünk fenntartására isme­retük nem szükséges, A hőt, fényt, csak szük korlátok közt ér­zékeljük. De különösen érvelhetünk avval, hogy érzéklésünk teljesen egynemű az állatokéval, sut fokozatilag alacso­n y a b b líAz állatokról pedig bizonyos, hogy nem azért bir­nak érzékied, hogy a külvilágot ismerjék, hanem hogy az éle­tük fenntartásában eligazodjanak. Viszont amennyire érzékeink­kel mögttudjuk ismerni a világot, annyira szükségünk is van rá, Gyengébb nyomásokat még nem veszünk észre; de ha oly erős lesz, hogy szervezetünket hasznosan vagy károsan befolyásol­hatják, tudomásul vesszük. Azon dolgokat, melyek a táplálko­zásra alkalmasak és hasznosak, jó izüeknek érezzük. A kutya az egér szagát mint•kellemeset fogja fel, mig nekünk ugyanazon szag kellemetlen. A kutyának táplálékul szolgál, az embernek kárára van. Üzen példákból láthatjuk, hogy érzéklésünk mennyi­re relativ, és milyenségét mennyire befolyásolja az életfenn­tartás . Elismerjük tehát, hogy érzéklésünk Ismeretet ad, de cél­jának megfelelőt, Kivel pedig életfenntartásunkra a jelképes ismeret teljesen elégséges, azért a régi Skolasztika apriorisz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom