MAGYAR UMBRIA 1929. 4. SZÁM
KRITIKAI REALIZMUS
KRITIKAI REALIZMUS , I. XVII« század másadik felében uj bölcsőiét volt kialakulóban. A Skolasztika, kimerült, ujat már nem teremtett s az üréssé vált formál: nem elégítették ki az újkori lelket. Az újkori polgár fejét az égről,a fölre forditotta s az cmpiria utján akarta megfogni a valót. Ugyanis a természettudományos sikerekben gazdag kor arra ösztönözte a gondolkodót, hogy azt a filozófiát, mely az apriorisztikus Skolasztika kezei közt már fonnyadni kezdett, átültesse az cmpiria talajába« Első nagy ós tud., tos apostola ennek az iránynak Verulámi Bakon volt* A dedukció helyébe az indukciót tette és a végső okok helyett inkább a jelenségek érdekelték. Igy a filozófia kezéből lassankint kisiklott a metafizika és érdeklődésének középpontja a természet lett* A bölcselőket - mint szépen mondja Trikálmár nem a " mi" és a ü miért", hanem a " hol" ős a " hog^att" érdekelte. " A hol és a hogyan ugyanis érzékeink alá es im, a tapasztalás tárgyát is képezi* A mi és a miért ellenben a tapasztalat kereteiből már kinő",/ TrikálJ.: A Jelenségekool A Valóságba .49./ S mig a térné szét tudomány a dolgok működésének, azok lefolyásának megfigyelésével diadalait aratta, a filozófia az empíria utján a materializmus, a pozitivizmus, relctivizmus, szubjektivizmus, vagy a szkepticizmus utvesz tőibe tévedt. E<zen irányzatok szoros összefüggésben állanak az érzéki ismerettel és egyrészt ennek túlbecsüléséből, másrészt teljes szubjektivá tételéből keletkeztek. A mi utunk ezen, az őrzoki ismeretei hol túlbecsülő, hol lebecsülő szisztémák között iog vezetni, mely utat kritikai realizmusnak nevezzük a régi Skolasztika naiv"-*naíc nevetett reál izmus a mel1 w t I/ * «SO*
