MAGYAR UMBRIA 1929. 4. SZÁM
GÁRDONYI GÉZA VILÁGNÉZETE MÜVEIBEN
lények külön-külön és szépek együttvéve mint természet, mint * világ. E tényen, hogy a természetet szerette, most már nem csodálkozhatunk, hiszen lelke a szépséget szomjúhozta, A szépséggel való szembenézés, annak a birása, a léleknek egyik elérendő metafizikai vágya.Ezért vallotta és hirdette, hogy az emberiség egyik vezető csillaga: a szép, a szépségï / Szentosztönök / A szop lények pedig szükségszerűen Isten szépségét tükrözik vissza* IIa nem tudnók, hogy Gárdonyi a természet rajongója, ha nem figyelnek azokat a mozzanatokat, melyek az ő szemeit lekötik, nem értenők meg a lélek azon szépségeit, mely természetfölöttiséget lát, melynek kifeszített szárnyait a szél, a hegy, a csillag föl, föl vonza, bűvöli a magasba, mint a szemlélő szemét az égbetörő gótikus templom fölfelé fokozatosan élénkülő diszitései, nyúlánk szobrai, karcsú s szinte végetlen oszlop-kötegei, hogy végre a szem, a lélek, a sziv megakadjon, rátaláljon a csucsivek meleg ölelkezését összetartó zárókőre: az Istenrel Lelkét szebb, tisztább, magasabb világba emelik. Fédérer szavait az ö ajkaira is adhatjuk. " 0 ezek a hegyek, ezek a felhők, ez a nap, a felfelé hajtó szél, a természetnek ez az ideálizmusa ezt hirdeti nekem: Áz embernek is felfele kell menni? neki is a porból az eszményekig kell emelkednie 11 /4/. Az ilyen lelki emeltyűk mellé még számos természeti szépség járul. E szépségek leplezetlen és érintetlen valóságukban csak a csendbun, távol a városok zajt sokszorosito házaitól, kint a természet Ölén, imádságos lélekkel látható és élvezhető. Ezért hangoztatta:" A nyilt világ elete ölén való e 1 az igazi, a mezei élet. Az Isten egének nem a házfödolen között való látása, Innom, hogy teljes egészében hajoljon a fejem fölé a végtelenség ive mindig". /Bibi/ S mit tesz Gárdonyi? Tudjuk, hogy az elég hosszú zaklatott városi élet , a lelki h&rcok aegvivása után keresi azt a csendes, nyugodt természetet, mely már gyermek éveiben s\tanítóskodása alatt szivébe'fészkelte magát. Falu kell neki; Hiszen a falusi emberé a világ. A nap neki kel fel, a csillagok az ő kedvéért ragyognak^ A rétek, mezők, erdők virága az a» -» mm » /4/ * Berge und Menschen t fc* regényében.
