MAGYAR UMBRIA 1929. 4. SZÁM

KEGYELMI VILÁG

"Fehér a föld, az ég xener... Fehér világ*.. Fehérbe

, lenni jó.Fehérbe zengi téji szél Fehér dalát Fehérbe hull a hó... /Téli dal./ S«ive passziflorás cimerezésének eredete: "Virágszál te is kiesi virágom Virágzásod csa^: az Urnák szolgáljon, Mert Ö téged ugy is nagyon megáldott, Szenvedése szent jelével ellátott. Szűz szivedre szúrta szegét kezének, Szűz szivedet szerezte meg helyének. Bármerre .is bármely helyen meglátlak, Te benned a Teremtöre találok. Rád találok e virágban Krisztusom, Könnyeimet keresztedre hullatom. Szemeimmel e virágot szemlélem. Lelkemben a szemvédőid átélem." /Umbri a vÖlg

yé bon•/ Kicsi völgyi ibolya volt, aki Teremtőjének virágszive he vében illatozott édesen, virágzott szeliden. Élete ferencesalvernás-kálváriás élet volt, ezért találjuk nála néha a bánatos világszépség halk felsőhajtását: "Ken iszik már a sarkicsillag, Kialszanak az égi fények. Igy járok én, irgalmas Isten, Amig Tehozzád visszatérek: Pislákolok, meg újra égek, Mily jó, hogy igy csak újra égek" /Ad primam./ De mégis csak mindig visszatér a bizalmas hangulatra Istenéhez "Tenger tilzekre szomjúhozva", mint "Kikor a föld kisért" c. versében belátja, hogy: "Hegis jobb igy ének nélkül..." "Zengő szivvcl, hang, s-zp nélkül..." "Aratgatni konkoly nélkül Lelki búzát égi rónán..."