MAGYAR UMBRIA 1929. 4. SZÁM

KEGYELMI VILÁG

ideje, lehullni az Ur jÉzus szentséges Szivére s illatunkkal, fehér, tisztalélekkel fölszállni az Ur örökkétartó örömébe,az Ü imádására..."Ezek a lelkek nem látnak mást, csak boldogságot; nem éreznek, csak Krisztus szerelmét, s szivükben ég a Jegyes csókja. Egy vágyuk van oly mély,mint a tenger,- s vágyó ölelésük, mint a rozsabimbó, szüzfehér:0 szitsd szerelmed egyre jobban!...Nincs is szebb szépség égen-földön és szebb öröm. e föld szilién:"Tüske, bogáncs közt is sértetlenül nyilö, Jézusra néző kis fehér virágnál", o nincsen édesebb!... Ez voltál és ilyen, édes kis Testvérkénk, aki tömj éne

s és illatos oltártrónus körül virágot hintettél:" csupa fehér szint köröskörül",- s e mellett csodás, szépséges nagy jövet temettél: "repülve szálltál a Szerelem, a Tüz, a ílap felé!"... A Amily fehér volt, ép oly szerény és engedelems:égett megadással mártirörommel a neki kiszabott szent kereszten s alázattal ez édes máglyán. Úgyszintén szegényen, vágytalanul, -mint elrejtett Krisztusa a fehér Ostyában, G. Dalos ferencesség. A dalos lélek ferences lélek:virágillat, madárdal, csillagragyogás,- szemben- szivben...Ezért áll igy is:dalos lélek a ferences lélek. Ferenc Atyánk is dalolva énekelt nagy Istenszeretetéről, mint szép Naphimnusza igazolja. Ideális költői lélek volt, nem lehet csodálni, ha az Ö hü fia Atyját ebben is követte. Dalolo élet szűz csókjától kigyúl a lélek fehér tüze. Áldott, jóságos lélek, ki jó Istene napsugaras mosolyát s meleg szeretetét csokbrka köti és ugy csókolja bele a drága emberi szivekbe. Szeretetünkre méltó, avval Övezzük és gazdagítjuk is, ki szivének mélyeiből a szebb világ és a szebb élet megnyílt mélységeiből táplákozik s annale pazar kiáradását hinti szét az eszményekért rajongó emberi lelkekbe. Az ilyen lélek hirdet több tavaszt, több derűt, több melegséget s az ilyen lelkek emelnek, visznek, húznak a "Iíék vizek" s a magasságok felé. Ezek adnak uj érzéséket, uj himnuszt és éneket ajkunkra. Az ilyen ideális, kötői lélek lelkesedő, napfényes, érzésekből tetteket kiváltó, erőteljes, nemes és tiszta magaslatokon élő mélységes egyéniség, aki a lapályt, a közönségest lenézi s erdők leheletéből el. Eszméket hirdet, zengő lélek,