MAGYAR UMBRIA 1929. július

Egy éneklő passzifióra virághervadása. fr. Szilveszter

hótiszta, izzó, fehér szerelmét:a szép liliomos Ostyát, fölöt te hatalmad,-reményeid szárnybontó éltető netovábbja, édes beteljesedését, ezt sajnáljuk Tőled kedves Testvégünk- hogy tőlünk elszakadtál s mes^se-messze, igen messze mentél.a Jó ságos Isten áldja még édes jó lelkedet!— Nem tudtunk Te Deumot énekelni, csak sírni, sirni és nagyon zokogni. A jeget éreztük könnyeinkhez s nem voltunk képesek megtagadni azt. Ha hindu, vagy plátói filozöfHnk vol na, talán igen, de mig előttünk lesz a siró Szűz Anya'' s könynyező Jézusunk örök szép alakja, addig mi is sirunk szent Ber náttal testvérünk sírjánál. Csak pogány, barbár szó kérdezheti: Miért? Emberszivbe van irva a felelete annak; mert:

ua könnyek tanúsítják a fájdalmat és aláírják a szeretetet, mi¥ vei vérző szívnek előtörő patakjai azok.

!'/Sz.Ág•»/ Azonban nem sirunk hitetlenül s reményvesztetten, ateista módra, akik nem látják a halálban örök allaeluják előjátékát, sirontuli élet hajnalhasadását s diadalmas átröppenést egy örök hazába,-hanem a fekete nagy kérdőjelre térdrehullő feleletünk immár:Fi~ at voluntas tua sanctlssima." Legyen legszentebb bölcs végzésed szerint!- Véredben megfürdött tüzkeresztes lélekből jörm nek ki e szavak, de megvigasztal a másik, a nagy igazság:"., a sárga levél nem hull bele a semmibe, a bimbó nem nyilik a semminek, a csillogó fény nem ragyog szét a semmiben; hanem minden belehull, belenyllik, beleragyog abba a mindent betöltő Létezőnek gondolatába... i

T/Az óra egyet üt:Blaskó M./ Ktporsos arcképed nem oly rémséges fönségben tűnik szemeinkbe kedves jó Testvérünk, ha túlvilági fénnyel vetítjük be azt:"Én vagyok a feltámadás és az élet; aki bennem hisz, ha meghal is, élni fog," /Ján .11,25,/. Virágélet- Tirághalállal. Élete:virágélet.,.korán hervadó virágszületés; virágtavasz csillaghullással; születés, bimbózás, virágbaborulás égbejutással. Mi volt hát élete?.-Virágültetés, öntözés, ápolás, virúg fakadás, bimbózás, virá'gnyilás, virágözön, virágtenger-a ke-v* gyelmi világ kivirágzása, mennyországos szépségek lélekbe ború