MAGYAR UMBRIA 1929. július

Egy éneklő passzifióra virághervadása. fr. Szilveszter

örömteli nélkülözésekért, melyeket szivesen, örömmel elviselt az Ur Jézusért, megkapja százannyit és még az örök "Életet". Az "örök élet" alatt az"Életet" érti, aki örök».«Máshol ezeket olvassuk:"Vágyva-vágyom fel hozzád /-ó Mária/ e siralom völgyéből, mert ahol van az anya, oda kívánkozik a fiu is » De békével,csendes türelemmel várom számkivetésemnek végét." "Virágozni, illatozni az Urnák és midőn elérkezik a virághullás ideje, lehullani az Ur Jézus szentséges szivére, és illatunkkal fehér tiszta lélekkel fölsz állani az Ur örökkétartö örömébe, az Ö imádására«" /Elmélkedései./ Savirághullás ideje elérkezett: 1929. febr. 10.-én. Egy héttel előtte febr. 3.-án beszéltünk vele utoljára. Mintha éreztük vclna, hogy ez utóiső találkánk a földön, sokszoros búcsúzás után sem tudtunk tale megválni. 0 a testVérszivek előtt nincs misztérium! A halál angyala már feje fölött röpdösött, láttuk mi ezt jól, lelke vidámsága azonban csak egy titkos jövőt sejtő mélyebb vonással volt más. Elmondotta, hogy milyen könnyen lehet itt meghalni; az ember csak félrefordítja fejét és vége . S meg is mutatta, .0 már többet látott abban a teremben igy eltávozni..»Hallgattuk belőle a halál szavát néma ajakkal s messze-messze járó, Isten szivét kutató kérdőjeles szemekke1.

"Is ten áldj en meg kedves veit utolsó szavunk. Febr. 9.-én meggyón s felkapta az utolsó kenetet« Másnap fcztán nyolc óra felé egy istenszerelmes lélek utoljára fogadta az ő szerető Jézus-Urát, Mesterét. Külső keretire nézve nem volt ugyan az oly fényes és pempás, mint egyes virághintő szenteké,£e, hogy mi ment végbe bensőleg e kedves lélekben,ne is kutassuk.*»Egye

tien szentáldozás elég, hogy valaki szentté legyen /sz. Teréz/. Ha csak az utolsó áldozását nézzük:mily szentnek kellett lennie ennek a léleknek, hogy Jézusa nem tudott tőle megválni? "Mester, hol lakol?"-"Jöjj és lásd".S megtörtént a nagy "Beteljesedett", Krisztusba költözött lelke. Jézus maga jött érte, mint szent Anyjáért és elcsókolta ebből a világból. "In csculo Danini" ment el tőlünk messzemessze és mindörökre máshova. A világ försangolt, örömben uszott, de körülöttünk minden gyászba öltözött. Nem veit bennünk hang, sem fény, sem gcndclat, csak a szivünket facsarta