MAGYAR UMBRIA 1929. július

Az első csók. fr. Kázmér

te meg sárga golyóit. - • Hárem meg egy az négy, meg egy az,az, az.».szaladtki hangosan a számon. Az öt Lacika, segített ki Jolán a szomszédnak nálam tenyérnyivel magasabb s legfeljebb 10-3.5 számmal okosabb lánya, akimindig itt volt nálunk, vagy édesanyám mellett, vagy apám kovácsműhelyének ajtajában s nézte, hogy kalapálják a legények a pungő, tüzcsillagokat szóró izzó vasat. Öt, mondtam elpirulva utána. Most már ő vette kezébe a bogárkát» Szemével érintette.a pettyeket s liliombimbó ujjaival sorakoztatta kezeimen a számokat amint a tanítónőnk szokta. Ismét eljutottunk ötig, a katicabogár nem mozdult; mintha neki is tetszett volna a számtan óra. És éppen ekkor kiált fel Jolán: Lacika hiszed, hogy hét lesz? És csak Isten óvott abban a pillanatban, hogy el nem kergette örömében a bogarunkat összecsapva a kezét. Csaugyan hetet számoltunk: hét felkiáltójelet feszitett ' ki ujjaimból, / Nem akartam belenyugodni bántott nagyon, hogy lefőzött«, ' Hátha tévedett, ágaskodott fel bennem a megvert férfi büszkeség, Kétkedve szaladtam anyámhoz az asztalfőre; maszatos ujjaimat élé tartva: u Hét ez édesanyám , kérdeztem szorongva. Hét fiacskám, hét mondta mosolyogva. Hát te még nem tudsz hétig számolni? hányta szomorúan szememre csacsiságomat. A nagy szőke hajam alól előcsapó szégyen-lángok feleltek vissza neki. Én mondtam neki, hogy hét pettye van a katicabogárnak, Bekenéni. Bizony mi már harmincig tudunk számolni. Bizony,..

s mintha ezt az utolsó szó követelte volna, kissé oldalt haj totta a barnafürtös fejét. Hát a Miatyánkot tudjátok-e faggatódzott anyám? 0, azt már régen, leggyintett Jolán; én meg csak szomo ruan bólogattam.