MAGYAR UMBRIA 1929. július

Az első csók. fr. Kázmér

van a kedves barackfáján. A lepkék csodákat beszélnek róla . Minden fiatal lepkepár legalább három napot tölt rajta vagy közelében. Ez tudja,olyan dolog nekik, mint maguknak -persze hogy nem magának, hisz maga, s itt csuhámra tekintve leggyintett s aztán folytatta,- Revéria az olasz partok a fiatal pá rok kacajától hangos narancs ligetek* Behajoltam még jobban a könyv;. ^be, árnyékot csinálva magamnak« A feleletet rábíztam a homlokomon haragosan gyülekező ráncokra. Taktikát változtatott és meglehet, hogy mosolygott is hátam megett. Percekre eltűnt. Én ijedten kaptam ki szememet a sorok közül, a cella hűvös nedves csókjai borzongatták saruba bujtatott meztelen lábam. Magával vitte a pici gótablak szemeinek megtört fényét, a gloriolát kereszten Krisztusáról- tudta mi fáj. Mikor újra hátára vett a betütenger, ismét kámzsámra ült vissza* Most már más hangon kezdte; olyan behizelgőn, mint a hugóm régen, odahaza. Testvérke, " barátfióka" a kedves barackfád nagy, rózsaszínbe hajló virágharang. A szél lassan ringatja a koronáját, mint a ti Öreg fráteretek a nagy harangot, a méhek döngicsélése a ti nagy harangotok bim-bamja. Nem jösz le meghallgatni? Én még nem láttam, hogy legyőzött, de ő már aranyos meleg ujjai között érezte'szivemet. Cirógatni kezdte a tonzurámat, ujjai olyan sejmesek voltak, mint az anyáméi s újra kezdte halkan duruzsolni: Gyere le, a pici szőlő lugas, már tud árnyékot sátorozni feléd. Éppen most száll, mint szentélyben a tömjén a szőlővirág illata. Hidd el jobban fogsz tanulni iff,majd a méhek figyelmeztetnek a fóliánsra, ha a szél barackvirággal szór ná tele a könyved. Mentem. A jő, öreg barátkéz kötötte fóliáns hiába nyöszörögtette bőrét: fájlalva, hogy a kertben nem az ő megfakult betűit fogja simogatni - szemem. Csalódott.