MAGYAR UMBRIA 1929. február

MELLÉKLET - AZ ELRABOLT RABLÓ

gondolt. Óvatos lesz... Kapaszkodjanak hát feli... Amelyiknél a szerszámfa volt, hamar feldobta s felugrott ő is, Á másik is lépett már fel, do már későn, mert Anti bá> hogy közelről látta az arcát, megismerte a lopecért s hirtelen a csikók közé vágott. Azok aztán ugy nekirugaszkodtak a váratlan, még sohasem tapasztalt biztatástól, hogy attól lehetett félni, hogy mindent összetörnek. Amelyik fölkapaszkodett, az beleesett a saroglyába s ott rekedt, a másikat pedig ugy elütötte a lőcs, hogy belefordult az árokba, Anti bá' hagyta a csikó-Icát,. hadd rohanjanak. A lába alól felvette a fejszét s hátrafordult : Hát te gazember összevágjalak-e töltésnek az útra, avagy mit csináljak veled:? A lópecér csak most riadt meg igazán. De szeretett volna ott nem lenni, vagy legalább kegyelmet kérni, de hiába, belerekedt a szo s egy hangot sem birt kinyögni, csak reszketett, mint a kocsonya. Ne reszkess, mert nem öllek meg. Nem mocskolom össze a kezemet fekete véreddel, csak egy kicsit megszekereztetlek...A lópecér megkönnyebbült, de félt a szekereztetéstől. Te cigány, ha egyszer cigány vagy, ne akarj rabló lenni, hanem maradj cigány, aki csak lopni tud... A csikók meglassultak. Már Kereszthegy tövénél jártak s a falu csak három kim.-re volt, Anti bá' megállította a csikókat. Le cigány: A cigány'lemászc-tt a szekérről. Ne útravaló - s azzal ráhúzott az ostorral vagy kettőt Holnap délben Régenben lész, ha jól sietsz: A lópecér gycrsan tágított, nehogy még egy útravalót kapjon. Vajdahunyad. fr. Hugolin.