MAGYAR UMBRIA 1929. február

TASZOKA

TÁSZCKA. Kip-kçp csékelta meg egy fehér ezüst leus a pioi persely «Idalát odasimulva többi társaihoz, A kedélyes perselykutyácska rámosolygott gazdikájára,a kicsi Jolánkára s igy szelt hozzá kutyanyelven;nMár csak ötlejnyi hely van bennem.

w Majd Jolánka ugy látta, hogy a pici kutya szemeibe könny gyül s ezek a könnyek mind kérdőjelekké görbülnek. Kérdik őt, mintahogyan a mama legkisebbik lánya- Jolánka- szokta kérni édes anyját;engedje, hogy G adhassa szombatonként a fehéreipút és a kétleusekat a koldusbácsinak. így kérdezték a fehér gipszkutyácska könnyei is, hogy a mama névnapja nem fogja-e a fehérszőrű feketepettyes- a pici Jolánkára mindig mcsolygógazdikájuknak a halálát okozni??? Jolánka erélyeset rázott a fején. Visszamesolygott a kutymskára. Felágaskodott egészen melléje a kredencre, maszatos kiesi száját odatartotta kutyuskája füléhez. Mig keze simogatta,hálás szeme, pici ajka így susogott :

«Ne félj! Nem lesz semmi baj! Béla bicskával, mind kiveszi pénzem belőled, mint mikor boltba küldték a múltkor. Öt leüt elvesztett, nem akarta megmondani anyának s tőled kért kölcsön." Simogató pici ujja fenyegetni kezdte a kutyuskát:«Persze gonosz, te sem árultad el, hogy ötleuval megkönnyebbített, de látod, az úrfi bevallotta. Reggeltől csak ebédutánig birta an úrfi lelkiismerete az ötlejnyi terhet." Vigan nevető' szeme egyszerre borús lett. Elszomorodva kérdezte szinte aggodalmaskodva:

»De taszóka, nem fáj neked, hogy olyan sek lej es van a hasadban? Ne haragudjál drága érte, már csak öt nap és itt a mama nevenapja.

t

f A glpszkutyusnak is van lelke, mert Jolán ugylátta megvigasztalódott :hálásan nézett rá, eltűntek szeméből a könnykérdőjelek s megcsóválta pici feketepontos fehérfarkát. Most a lányka kétkézbe fogta. A kicsi kutya Önhitten mosolygott, nehéz volt. Jolán szeme felaranylott, ajka megint