MAGYAR UMBRIA 1929. február

FERENCES ÉLETBÖLCSELET

FERENCES ELETBÜLCSELET. Szegény világi Fájó szívvel hallgatom lüktető érverését, Lázas, izgatott.». Uegértem érző lelkemmel a nagy kiáltó kérdőjelet, mely modern egünket àly kétségbeejtő árnyba boritja. Szánom a kort, mikor pusztulnak r nagy jellemerök, mint erdőben a koronás tölgyek, mint koszorús főben a nagyságos gondolatok. Kell ide valami, valami életlelkiség, ha • más nme s , testet öltött példát kell, mint valami eleven képeskönyvet odatárni ez elkorcsosult, Krisztus Bibliáját me$ nem értő mai század fiai elé, hogy értené meg már egyszer társadalmi életének igen nagy szociális misszióját. Nem pogány kor babonaságára

; de módozatokra van szüksége korunknak, hogy a külső világ befelé ható adottságait forrongü lelkében élettudatosan feloldja, hogy a külvilág zűrzavaros khaosza csak azért kivánkozzék be a lelkébe,hogy aztan rendszerezett formában váltódjék ki belőle. Felkiáltójelre van hát halálosan szükség, ime adunk: legyen ez a krisa tusi ferences életbölcselet. Nagy arányú, volna és mélyenszántó e programm tételes kidolgozása, itt csak pár kategoriku-s imperátivust óhajtunk adni Atyánk szelleméből. Minden nagy filozofiai megmozdulás újjászületéssel kezdődik, a ferences életbölcselet alapelve is: Ilenovamini in spiritui

U/Efez-IV.3./ S milyen ez a ferences"élet? Nem nádszalas, vézna melegágyi növény, hanem hatalmas, erős koszorús tölgy, mely dühöngő orkánok viharálló összirtje^ Nem vékony hajszálerek gyenge kapcsolódása, hanem erősen kemény acélgerinces öntudat meggyőződéses érvényesítése. tiPrimum vivere, dein philosophare! " kapcsoljuk őszre a kettőt."Forma dat esse rei". Isten legyen a mi formánkat éljük át életünkben.